A Bundesstiftung zur Aufarbeitung der SED-Diktatur (keletnémet kommunista múlt feldolgozását végző bizottság) 2003-ban írt ki pályázatot grafikusok számára azzal a céllal, hogy plakátokon dolgozzák fel az 1953. június 17-i keletnémet felkelést annak ötvenedik évfordulója alkalmából - közölte az MTI megkeresésére a Terror Háza.
   
A kommunista önkény elleni egyik legjelentősebb megmozdulásra emlékeztetető és az áldozatok előtt tisztelgő plakátokból most huszonötöt mutat be a Terror Háza az épület előtt éjjel-nappal megtekinthető állványokon.
   
A keletnémet állampárt, a Német Szocialista Egységpárt 1952-ben kezdte neki erőteljesen kiépíteni az NDK-ban a sztálinista diktatúrát: megkezdték a kolhozosítást, a termelőeszközök, gyárak, üzemek, kisvállalatok állami tulajdonba vételét, és felszámolták a tartományok önállóságát, hogy a központosított országot könnyebben irányíthassák.
   
A keletnémet polgárok elégedetlensége az erőszakos átalakítások és az egyre nehezebbé váló munkafeltételek miatt pattanásig feszítette a helyzetet. Sztálin 1953. március 5-i halála után az új szovjet vezetés az NDK-ban is "lassítást" javasolt, de a német kommunisták hajthatatlanok voltak, és hogy a felfegyverkezés és az erőltetett nehézipari fejlesztések költségeit fedezzék, jelentősen megemelték a gyárakban és üzemekben dolgozók kötelező normáit.
   
Válaszul 1953. június 16-án több száz építőmunkás vonult az utcára Berlinben a normaemelés visszavonását követelve, az esemény azonban hamar szovjet- és rendszerellenes tüntetéssé változott, a futótűzként terjedő hírek hatására pedig mintegy 650 településen kezdődtek spontán tüntetések. Az antikommunista ellenállás erejét jelzi, hogy 600 gyárban hirdettek sztrájkot, 140 pártirodát és tanácsházat ostromoltak meg, miközben 1400 politikai foglyot szabadítottak ki.
   
A kommunista vezetők a szovjet hadsereg főhadiszállására menekültek. Úgy tűnt, a rendszer összeomlott, és a szabadság karnyújtásnyira van. A szovjet megszállók azonban június 17-én szükségállapotot hirdettek, és az utcákra vezényelték a Vörös Hadsereg páncélos alakulatait. Több mint 50 tüntetőt megöltek, 13 ezer embert tartóztattak le, és legalább 1600 főt ítéltek el.
   
A berlini felkelés volt az első eset, hogy a munkásosztály hatalmát hirdető szocialista táboron belül a rendszerrel maguk a munkások fordultak szembe.