"Most kell megnézni ezt a különleges produkciót, nem valószínű, hogy a következő évadban műsorra tudjuk tűzni. De szándékunkban áll a barokk repertoárunkat fokozatosan szélesíteni" - hangsúlyozta Ókovács Szilveszter főigazgató a művet beharangozó hétfői sajtótájékoztatón. 
   
A Hippolütosz és Aricia című Rameau-opera először 2011-ben hangzott el Magyarországon, a Művészetek Palotájában. Az alkotók és előadók részben azonosak: a Purcell Kórust és az Orfeo Zenekart Vashegyi György vezényli, a címszerepekben ismét Jeffrey Thompson és Szutrély Katalin lép színpadra. Phedre szerepében Vizin Viktória mutatkozik be.
A mostani látványos, szcenírozott előadást Káel Csaba rendezi, a díszleteket Szendrényi Éva, a jelmezeket Haamer Andrea, a koreográfiát Kerényi Miklós Dávid készíti. 
   
Káel Csaba felidézte: Racine drámája, a kor "sikerdarabja" hangsúlyát Rameau merészen átadta a szerelmi szálnak, Hippolütosz és Aricia kapcsolata került középpontba.

A téma időtlensége a görög teremtésmítoszhoz való visszanyúlást igényelte, amely a világ keletkezésének és megmaradásának kulcsának a szeretet tekinti. 
   
A bolygók világát jelenítik meg Szendrényi Éva színpadképei. "Az alapfelületre Bordos Zsolt vetíti a Plutót, Diánát, Neptunt jelző képeket" - emelte ki a tervező, hozzátéve, hogy nem a ráismerés, hanem az érzetek fontosak. 
   
Hippolütosz szerepét a különleges hangtechnikával dolgozó Jeffrey Thompson személyesíti meg. A vendégénekes elárulta: nagyon fontosnak tartja, hogy ő nem tenor és nem kontratenor, hanem magas tenor. A barokk korban ez a hangszín és technika jelentette a hősöket. Az operák előadásához kötött gesztusrendszer tartozott, ebben a produkcióban csak ő és Aricia használja e mozdulatokat, megkülönböztetve magukat a többi szereplőtől. 
   
Jean-Philippe Rameau műve nem csupán ritkaság, hanem operatörténeti fordulópont is - mutatott rá Vashegyi György karmester. A francia komponista ötven éves korában írta első operáját, a Hippolütosz és Ariciát. Rameau egy levelében azt írta, 12 éves kora óta szeretne operát írni, de csak 38 évvel később nyílt rá lehetősége. Ezután még 31 évig élt és ebben a periódusban több színpadi zenés művet alkotott. 
   
Vashegyi György feltételezése szerint 1764-ben, Rameau életének utolsó heteiben a Les Boréades próbáin jelen volt a nyolcesztendős Mozart is. A darabot 1733-ban mutatták be első változatában, a barokk hagyománynak megfelelően prológus plusz öt felvonás szerkezetben.

Rameau 1742-ben átdolgozta és 1757-ben készítette el a prológus nélküli utolsó verziót; ezt játszották a Művészetek Palotájában és ezt adják elő az Operaházban.