Mezey Katalin az 1960-as években indult nemzedék kimagasló képviselője, aki a Kilencek költőcsoport tagjaként szerepelt az 1969-ben megjelent Elérhetetlen föld című antológiában. Nemcsak költői és prózai munkássága jelentős, - amely az évtizedek alatt kiterebélyesedett - hanem irodalomszervezői és közéleti szerepvállalása is, emellett elvitathatatlan érdemei vannak az ifjúság nevelésében és a pályán való elindításában - hangsúlyozta Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke szerdán az MTI-nek.
   
Mint mondta, Mezey Katalin alapvetően a tradicionális versbeszédet művelő irodalmi vonulathoz tartozik, de a hagyományos és klasszikus formákat a legújabb irodalmi eredményekkel, irányokkal szintetizálja.

Azon költők közé tartozik, akiket nem hagytak hatás nélkül a legújabb irodalmi irányzatok, így az avantgárd kultúrkör. Ugyanakkor tevékenyen részt vett annak az irodalmi nyelvezetnek a megújításában és megőrzésében is, amely Nagy Lászlóék költői forradalma után a népi, népköltészeti és népdalból vett gyökerekből táplálkozik. 
   
Mezey Katalin kezdeményezte az Írók Szakszervezete létrehozását, 1990 óta az Írók Alapítványa és a Széphalom Könyvműhely alapítója és vezetője. A kiadónál jelent meg Jókai Anna életmű-sorozata, és nagy vállalkozás Várkonyi Nándor életmű-sorozatának megjelentetése is az eredeti kéziratok alapján. 
   
Szentmártoni János felhívta a figyelmet Mezey Katalin Amíg a buszra várunk (1970) című első önálló kötetére, a Szárazföldi tél (1991), a Párbeszéd (2002) és a Bolygópályák (2010) című könyvekre. Prózái közül a Zöld vadon (1979) az első önálló elbeszéléskötet, amelyben iskolás éveit dolgozza fel, a Levelek haza (1989) című ifjúsági regény pedig egy kamasz szemszögéből láttatja a világot. 
   
Mezey Katalin születésnapjára a "...minden mindenre vágyik..." című meglepetés antológia a kortársak vallomásait, verseit és tisztelgéseit gyűjti csokorba Oláh János, a Magyar Napló igazgatója szerkesztésében.

A kötetben az érdeklődők Ágh István, Dobozi Eszter, Ferenczes István, Iancu Laura, Jókai Anna, Kemény István, Kiss Benedek, Kovács István, Kő Pál, Kun Árpád, Majoros Sándor, Péntek Imre, Szemadám György, Tóth Krisztina, Vörös István, Lackfi János és Oláh János írásait olvashatják.