"Kedves Pedrence Sándor költő,
magam nem vagyok egy nagy "gép"-kezelő, inkább férjem az álomásfőnök gyanánt, enek tudja be esetleg ha hibázok soraim során. Én prózairo lévén de költői alkat, verseit sajnos! részemről most sikerült olvasni el csak, mer pár napja adta oda Parti Nagy Lajos, mikor megjött és volt szives. Mert szives közlése szerint az Adriai tengernél volt és nem volt net, monta, de örült is, hogy nem kel netezni vagy irodalom, amit én nála sokal jobban szeretek, hanem csak tenger, mindegy. Ezért azt monta, kérjem meg, hogy bocsánatot kér Öntöl. Kinek a versei tetcenek neki emberileg és szakmailag, csak engem nyom el, de rettenetesen, mindeggy is. Kispont vagyok."

(részlet Sárbogárdi Jolán leveléből)

Fagyott pacsírta

- elígia -

Ínnye há, bezzeg hogy' sütöttí tavaj míg,
Szívem napsugára',
S mi lett nemsokára?
Fantám tetejire ráfagyott a tajtík.

Kis ennyhet szivembe ki adna hitelbe?
Át-fagyot, mint jígkrím,
Pacsirtábú pingvín
Lehetne így ha, bé zárnák fridzsiderbe!

Ki mígyek a konyhába, setít íccaka,
Állok nyeon-fínyben,
Mint egy hórror filmbenn,
Frigóm előt -­ rímlik míg az ebíd szaga...

De nem látok át a rályam űlt fellegen,
Lelkem kihűtt fasírt,
Benn felejtet pacsirt',

Nem nyitok má hűtőt,
Faggyá tovább, pörkőtt!
Így lett há minden mirelitbű ellegem.