Hiába jelentenek más városoknál kedvezőbb befektetési és üzleti lehetőségeket, a legnagyobb kínai városok összességükben "alig élhetőek" - írja tanulmányában az akadémia alá tartozó gazdasági-stratégiai tudományos társaság.
 
A jelentésből kiderül: sem a főváros, Peking, sem az ország pénzügyi-gazdasági központjaként emlegetett kelet-kínai Sanghaj, sem pedig a termelőipari centrumként ismert dél-kínai Kuangcsou nem szerepel a leginkább élhető belföldi helységek listáján. Az első tíz helyezett közé mindössze két jelentős lélekszámú hely, Hongkong és Makao különleges igazgatású terület került be.
   
A tanulmányból kiderül: a víz- és levegőszennyezettséget, az élelmiszer- és gyógyszerbiztonságot illető problémák mellett a nagyvárosokban a forgalmi dugók és a megélhetés, a vezetés ingatlanpiacot fűteni igyekvő erőfeszítései ellenére is egekbe szökő lakásárak és az élelmiszerek drágulása is egyre nagyobb terheket ró a lakosságra.
   
A legfőbb gond a panaszkodó lakosok szerint a nagyvárosokkal az, hogy a helyi vezetés túl sok mindent hajlandó feláldozni a gazdasági növekedés oltárán. Ez a trend az akadémia statisztikáiban is visszaköszön: a nagyvárosok üzleti-kereskedelmi adottságaik, akadémiai forrásaik, szellemi környezetük és kulturális fejlettségük szempontjából is jellemzően vezető helyeket foglalnak el az országos rangsorban, környezeti és ökológiai adottságaik, mindennapi kényelmük szempontjából ugyanakkor a lista második felébe sorolódnak. 
   
Hasonló trendet mutat a Hszinhua hírügynökség által a lakók szavazatai alapján évente összeállított lista, amely a legboldogabb kínai városokat soroltatja fel. A január közepén kiadott és a kelet-kínai Hangcsou vezette idei rangsor több mint 30 millió ember megkérdezésével készült, és annak első tíz helyére - csakúgy, mint az előző években - egyetlen nagyváros sem került fel.
   
A vizsgált szempontok között szerepelt egyebek mellett a városok közbiztonsága, kultúrája, fejlődési irányai, megélhetési költségei, ingatlanárai és lakosainak barátságossága. Szintén figyelembe vették a közlekedési adottságokat és a vásárlási lehetőségeket, az egészségügyi szolgáltatás és a környezet minőségét.