Mind a három, egymillió forint felett indított tételt - Valentiny János zsánerképét, Rónay Kázmér romantikus vásznát és egy 17. századi holland festményt - 1,2 illetve 1,4 milliós kikiáltási árukon vitték el. Jól vették a néhány százezer forintra árazott 19. század végi, 20. század eleji magyar, osztrák, holland műveket is.

Nem volt ritka a meglepően magas licitemelkedés sem. Mindjárt a negyedik tétel, az alig egy hónapja, Párizsban elhunyt Hantai Simon ifjúkori kis akvarellje ért el szenzációs emelkedést. Az 1943-ban Pécsett festett lap 16 ezer forintnál indult és majd tizenhétszeres emelkedéssel, 260 ezer forinton végzett. Sokan licitáltak egy 140 ezer forintos, Archipenko jelzésű, különösen szép, konstruktív bronz aktra. Végül egy telefonos vevő vitte el, 460 ezer forintért. A litván származású, párizsi és New York-i karriert megért Lipchitz Jacques expresszív, fekvő női aktját éppen 100 ezer forinttal értékelték 65 ezer forintos kikiáltási ára fölé. Miként Kisfaludy Stróbl Zsigmond faragott márvány női brüsztjéért 110 ezer forinttal növelt összeget, 170 ezer forintot ütöttek le. Giovanni Grubacs keleti tájképe 100 ezer forintról 300 ezerig bírta. Hofbauer János alpesi tájáért, Kárpáthy Jenő Capri szikláiért, Szász Endre olajképeiért ugyancsak magas árat adtak.

Kelendő volt a negyven tételnyi barokk, biedermeier, rokokó, copf, art deco stílusú bútor. Egy 19. századvégi eklektikus szekrény 800 ezer, Steindl Ferenc biedermeier szalonasztala 440 ezer, egy empire kanapé 750 ezer forintot ért.

A védett Zsolnay dekortervek - Klein Ármintól és Nikelszky Gézától -, valamint a Zsolnay díszedények is sikeresek voltak. Az előbbiek 40 és 60 ezer, az utóbbiak 50 és 170 ezer forint között találtak gazdára. Csihalek Ferenc, mint a Zsolnay gyár szakmunkása, az 1910-es években kísérletezett az eozinmáz különböző alkalmazási lehetőségeivel. Eozinmázas fajansz nőalakja 750 ezer forintért kelt el.