A Berliner Zeitung honlapján hétfőn ismertetett felmérés szerint a berliniek 68 százaléka elutasítja, hogy megvalósítsák a rendszerváltás után a volt keletnémet főváros - vagyis Kelet-Berlin - főterének megújítására kiírt pályázaton nyertes tervet, amely szerint tíz felhőkarcolót kell építeni az Alexanderplatz köré. 
   
Hans Kollhoff 1993-ból származó terve igen optimista volt, azzal számolt, hogy az újraegyesített Németország újjászületett fővárosa hamarosan hétmillió lakosú metropolisz lesz, és a befektetők sorban állnak majd, hogy megépítsék az európai "mini Manhattant".
   
Berlin azonban a 3,5 milliós lakosságszámot is csak az idén érte el, befektető pedig húsz évig nem akadt az irodaházak felépítésére. Az utóbbi hetekben viszont újra megindult a vita a rendszerváltás előtti kor jegyeit magán viselő és gyakran sivár benyomást keltő tér felújításáról, miután egy amerikai cég bejelentette, hogy egy toronyházat mégis felépítene, egy másik befektető pedig már hozzá is kezdett egy csaknem 15 ezer négyzetméteres ház felépítéséhez, amelyben lakások, irodák, vendéglők és boltok lesznek.
   
A lakbérek és az ingatlanárak gyors emelkedése, a megfizethető lakások fenyegető hiánya is élénkíti a vitát. A városvezetés számításai szerint 2025-ig csaknem 140 ezer új lakásra lesz szükség, mert az utóbbi időben egyre gyorsabban nő a népesség és ezzel együtt a lakások iránti kereslet, még ha nem is olyan rohamtempóban, mint ahogy azt a kilencvenes évek elején jósolták. 
   
Az Alexanderplatz első új toronyházát felépíteni tervező amerikai ingatlanfejlesztő, a Hines is módosított az eredeti elképzelésen, így a felhőkarcolóban nem irodák, hanem főleg lakások lesznek majd. A tér további sorsáról a végső szót a tartományi rangú főváros parlamentje mondja ki. A Berliner Zeitung megbízásából készült felmérés alapján a lakosság többsége nem akar felhőkarcolókat. Az is biztos, hogy a többség szerint valamit kell tenni a térrel. A reprezentatív vizsgálatban megkérdezettek 62 százaléka ugyanis azt mondta, hogy a jelenlegi formájában egyáltalán nem tetszik neki a tér.
    
Az Alexanderplatzot - ahogy a berliniek mondják, az Alexet - 1805-ben nevezték el a városba látogató orosz cárról, I. Sándorról, és a második világháború végéig az egységes város központja volt. Nevét regénycím, Alfred Döblin munkája is őrzi. A háborúban ezt a teret is szétlőtték, majd a szovjet megszállási övezetbe került.

A keletnémet állam a néhány megmaradt, műemlék jellegű épület mellé számos reprezentatív épületet húzatott fel, és részben megvalósították azt a már a háború előtt is felmerült tervet, hogy toronyházakkal építsék körül az Alexet, hiszen a tér közepén magasodik egy 125 méteres szálloda, a szélén pedig a 368 méter magas berlini tévétorony.