Az együttest alapító két zenész, Nagy Szabolcs és Pengő Csaba is annak a békési, bihari tájnak a szülötte, ahonnan Sinka István elindult. A prózai részeket előadó és egyes zeneszámokban éneklő Horányi László színművész évtizedek tolmácsolja Sinka költészetét. A produkcióban énekel és hegedül Szirtes Edina "Mókus", míg Molnár Dániel ütőhangszerekkel lép fel.
   
A Végy karjaidra idő című műsorban a Sinka-versekhez írt zenék a Kárpát-medence népzenéjétől a folk rockon át az impresszionizmusig terjedő stílusokat érintik. 
   
Csütörtökön, a költészet napján Esztergomban a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban lépnek fel, ezt pénteken Pesthidegkúton a Klebelsberg Kultúrkúriában tartott előadás követi, majd szombaton Nyergesújfaluban, a Térségi Közösségi Házban zárul az előadássorozat. A nyergesújfalui program előtt Lackfi János költő tart bevezető előadást Sinka István költészetéről.
   
Sinka István (1897-1969) a Magyar Falu című újság pályázatára küldte be első verseit. A lapban és irodalmi mellékletében, a Virágoskertben rendszeresen jelentek meg írásai. 1935-ben Barsi Dénessel és Szabó Pállal megalapította a Kelet Népe című folyóiratot.

Versei a Szabadságban, a Komádi és Vidéke című lapban, a szlovákiai Magyar Írásban, majd a Válaszban, a Hídban, a Szabad Szóban, a Magyar Életben és a Magyar Útban jelentek meg. 1936-ban Budapestre költözött. Munkát nem talált, nyomorgott. 1939-ben Püski Sándor, a Magyar Élet kiadója jelentette meg Vád című verseskötetét. 
   
1945 után szembehelyezkedett a szocialista átalakulással és hosszú időre kívül rekedt az irodalmi életen. 1961-ben Eltűnik a hóri domb című elbeszéléskötetével jelentkezett újra. Legismertebb kötete a Himnuszok Kelet kapujában, a Pásztorének és a Balladáskönyv. Híres önéletírása, a Fekete bojtár vallomásai címmel jelent meg. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki.