Elmondta, hogy büszkeséget és szomorúságot érez a 75. születésnapján. "Az ember mégiscsak megöregedett, ugyanakkor büszke is vagyok, hogy megérhettem ezt az időt" - fogalmazott.
   
Jelenleg az Ünnepi Könyvhétre megjelenő gyűjteménye korrektúráját ellenőrzi, így kénytelen "szembenézni" életművével. A kötet a Nap Kiadónál lát napvilágot. "Az +összes+ azt jelenti, hogy ezekről a versekről gondolom, meg kell őrizni őket egy kötetben" - mondta, hozzátéve: több olyan - önismétlőnek, nem tökéletesnek tartott - szöveget is kihagyott, amelyek korábbi köteteiben szerepeltek.
   
Ágh István arról is beszélt, hogy költészete az elmúlt évtizedekben sokat változott. "Egészen más szemlélet, rétegek jellemzik mai verseimet" - fogalmazott, felidézve, hogy pályája kezdetén például vonzotta az avantgárd. Szerinte az eltelt idő egyfajta megtisztulási folyamat volt. "Ahogy az idő telt, úgy nemcsak a témák változtak, hanem a forma is" - tette hozzá.
   
Arra a kérdésre, hogy miért fordult el az avantgárdtól, azt felelte, ebben közrejátszott származása. Többek között az, hogy Iszkázon, egy kis faluban született földműves családban és a bátyja, Nagy László az ő indulása idején már ismert költő volt. "Emellett meg is untam a formai kísérletezgetést. Nem voltam annyira hűséges magamhoz, mint például Kassák Lajos, aki végigvitte azt, amit elkezdett" - fogalmazott Ágh István.
   
Megjegyezte, költészetét legtöbben élménylírának, élményközpontú lírának nevezik, amivel fenntartásokkal ugyan, de egyetért. "Sohasem a nyers élmény jelenik meg a versben, hanem annak átlényegülése" - jegyezte meg.
   
Kitért a Hetek nevű csoportra, amelynek rajta kívül Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József és Serfőző Simon volt a tagja. "Egymás után jelentek meg a köteteink, ezután nevezett minket el a kritika Heteknek" - emlékezett, hozzátéve, hogy nemcsak költészeti, hanem baráti kapcsolatok fűzték őket egymáshoz, hiszen nagyjából egyidősek voltak. Ugyanakkor úgy vélte, lehettek volna többen is, a hetes szám véletlennek számít.
   
A többi közt Arany János-nagydíjjal, József Attila-díjjal, Déry Tibor-díjjal kitüntetett alkotó szerint az irodalmi életre ma jellemző megosztottság a népi-urbánus ellentétben gyökerezik, de sokat rontott a helyzeten Révai József, a kommunista államhatalom egykori kulturális irányítója politikája is, amely szinte teljesen elnyomta az urbánus irodalmat.

Szerinte a rendszerváltás előtt a problémákat a szőnyeg alá söpörték, utána pedig folytatódott, ami 1948-ban abbamaradt: a népi-urbánus, a nemzeti-kozmopolita ellentét. "Sőt, szinte végső harccá erősödött a globalizáció erőterében" - tette hozzá. Ugyanakkor kiemelte, hogy az írók a szekértáborharcnak elszenvedői, és csak ritkán alakítói.
   
Ágh István szólt arról, hogy a készülő gyűjteményes könyvbe csaknem egykötetnyi új vers is bekerül. "Inkább létköltészetről van most szó, nem élményköltészetről. Ugyanakkor folytatása az előző, 2011-ben megjelent könyvemnek" - tette hozzá.
Megjegyezte, hogy most készült el a könyvfesztiválra megjelenő esszékötete, amely a Szavak honvágya címet viseli. Ebbe régi és új szövegeket válogatott.

"A címben sokféle honvágy megfogalmazódik, a külföldön elmondott magyar szavak honvágya, a hazavágyódó tájszavaim, a rossz nyelvi közegből elvágyódás" - sorolta.
   
A keddi ünnepségen Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Csorba Csilla, a PIM igazgatója, Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke és Sebestyén Ilona, a Nap Kiadó igazgatója köszönti az alkotót.