"Egy évvel ezelőtt mutattam meg a félkész épületet a Svájcból hazalátogató Bácsay Péternek, kiszámoltuk, mennyi festménynek lehet itt hely. A képek megérkeztek, és a BMC szombati ünnepélyes megnyitója előtt örömmel ajánlom a barátok, a zenei ihletésű festészetet kedvelők és a zenebarátok figyelmébe a kiállítást" - mondta a vernisszázst elindítva Gőz László.
   
Bácsay Péter a hetvenes évek elején részt vett a balatonboglári kápolna tárlatain. Ebben az időben a székesfehérvári Alba Regia Jazz Fesztivál rendszeres vendége volt, itt ismerkedett meg Gőz Lászlóval és Szemző Tiborral, és lett a dzsessz rajongója. "Szemző meghívott a Varsói Jazz Jamboree-ra, és az itt létrejött szerencsés kapcsolatoknak köszönhetően a lengyel fővárosban kezdtem meg tanulmányaimat a varsói Képzőművészeti Akadémián" - idézte fel barátságuk kezdetét és az akkori hatalom által tiltott művészeti törekvésekhez kapcsolódását.
   
Tanulmányai alatt Bácsay sokszor megfordult a Varsói Ősz kortárszenei eseményein, valamint a Chopin Fesztiválon, a zenéhez fűződő kapcsolata végig kíséri pályáját, amely 1983-tól a svájci Martignyban folytatódott.
   
"Negyven év után ez az első önálló budapesti tárlatom, harminckét dzsesszzenész képét állítom ki Charlie Mingustól, Jaco Pastoriuson és Pat Methenyn át Marcus Millerig és Thelonious Monkig. Monk különösen közel áll hozzám, dupla portréját egy kicsit magamhoz közelítettem. Csodáltam Miles Davist, mert úgy dolgozott, mint egy színházi rendező. Látható John Cage portréja és bemutatok 'névtelen' muzsikusokat is, fuvolást, zongoristát, hegedűst, csellistát, trombitaművészt" - mondta el a festőművész.
   
A valóság és a képzelet fonódik össze a festményeken, szinte mindegyik kép négyzetalakú, ami a lemezborítók hagyományos formájára utal.
Bácsay Péter Svájcban, a Sioni Művészeti Akadémián tanít, s minthogy kurzusa kezdődik, rövidesen elutazik, de azt ígérte, hogy a június végi finisszázsra visszajön Budapestre.