Katona Szabó István Kézdivásárhelyen született 1922. november 10-én. Fiatalkorától kezdve rendszeresen publikált az erdélyi és magyarországi sajtóban, első írását Móricz Zsigmond közölte a Kelet népében, 1941-ben. 
   
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerzett diplomát. Újságírói pályáját a kolozsvári Világosságnál kezdte 1945-ben, majd 1948-tól egy évtizeden át a Falvak Népe szerkesztője volt. 1958-tól Sütő András főszerkesztő meghívására a marosvásárhelyi Művészetet, majd Új Élet című képes folyóiratot szerkesztette nyugdíjazásáig.
   
Írói és kritikusi munkásságával a népi írók szellemiségéhez és hagyományaihoz kapcsolódott, főként Németh László és Kodolányi János nézetei hatottak rá. Személyes kapcsolatban állt Móricz Zsigmonddal, Németh Lászlóval, Illyés Gyulával, Tamási Áronnal, Veres Péterrel és sok más jeles erdélyi és magyarországi íróval és politikussal.
   
A Virágzó élet (Palocsay Rudolf biológus életrajza, 1955), A dinnyecsősz (elbeszélések, 1955), Farkasjárás (elbeszélések, 1957), Borika (regény, 1959), A harmadik kakasszó (kisregény, 1963). Vesztett szerelem (regény, 1967), Szakítás (regény, 1973), Elbeszélések (1974) című önálló köteteket jegyzi.
   
1990-ben jelent meg két kötetben a Magvető Kiadó Tények és tanúk című sorozatában A nagy remények kora (Erdélyi demokrácia, 1944-1948). 
   
A megtévesztettek - Életem Erdélyben (1991); a Lélekharangok (1993) című önéletírásokban az erdélyi magyar kisebbség valós helyzetét tárta fel saját élményei alapján, gyermekkorától kezdve.
   
Tavaly 90. születésnapjára jelent meg A nagy hazugságok kora (1948-1968) című önéletírása a Kráter kiadó gondozásában.
   
Tagja volt a Romániai Írók Szövetségének, gödöllői letelepedését követően 1986-tól a Magyar Írószövetség tagja lett.
   
Katona Szabó István több kitüntetés birtokosa, többek között megkapta a Báthory István Díjat, A Magyar Nemzetért ezüstérmet.
   
Katona Szabó István temetése február 21-én, csütörtökön 13 órakor lesz a Gödöllői Városi Temetőben.