Valamivel hosszabban: 1971-ben Barta Tamás, Frenreisz Károly, Laux József és Presszer Gábor megalakították az első magyar Supergroup-ot, a Locomotiv GT-t, s kiadtak két albumot (Locomotiv GT, Ringasd el magad), melyekből az utóbbit Londonban vették fel.

1973-ban Frenreisz ki-, Somló Tamás belépett, írtak egy lemezt (Bummm!) és megzenésítettek egy kisregényt (Képzelt riport egy amerikai popfeszitválról), majd 1974-ben Barta disszidált (illetve nem tért vissza a nyugati sikerek láttán), jött Karácsony János és újabb két album (Mindig magasabbra, Locomotiv GT V.), további nyugat-európai sikerek és egy utolsó tagcsere (Laux sem jött vissza, helyén Solti Tamás), no meg egy dalszövegíró-váltás (Adamis Anna helyén Sztevanovity Dusán) után 1976-1977 óta változatlanul működik, illetve nem működik az együttes.

1984-ig kiadtak további öt albumot (Zene-Mindenki másképp csinálja, Mindenki, Loksi, Locomotiv GT X., Ellenfél nélkül), amiket olyan slágerekkel tömtek tele, amiket kis túlzással mindenki ismer, akinek pulzusa van. Nem is sorolom őket.

Mellesleg ezalatt az idő alatt megjelent öt angol nyelvű albumuk is, nem kevesebb sikerrel. Néhányba érdemes belehallgatni, rendkívül szórakoztató ugyanis a magyarul kívülről fújt dalok angol "fordítása".

Aztán az 1987-es, turnézáró tabáni koncert után egy erőteljesebb pihenő következett, ami úgy nagyjából máig tart. Közben tartottak egy hatalmas búcsúkoncertet a Nyugati pályaudvaron 1992-ben, egy még sokkal nagyobb emlékkoncertet 1999-ben a Felvonulási téren, LGT-fesztivált rendeztek maguknak az Óbudai szigeten 2002-ben és 2007-ben: ők voltak a Sziget nulladik napjának programja.

Persze kijött még két lemezük (1997: 424-Mozdonyopera, 2002: A fiúk a kocsmába mentek), de ez – lássuk be – egyrészt nem túl sűrű 28 év alatt, másrészt ezek már nem is kavartak akkora port, mint a korábbi albumok.

A lényeg, hogy ezalatt a szűk 30 év alatt is folyamatosan jelen tudtak lenni, miközben azért, s valójában már nem léteztek. Mindezt kétféleképpen lehet: vagy végtelen kínok közt, émelyítő pénzszagban, vagy azt megúszva.

A Locomotiv GT valahogy megoldotta, hogy az utóbbi csoportba tartozzon. Ezt pedig csak minőséggel, megújulással, kellő alázattal és főképp remek ütemérzékkel lehet csinálni, különben menthetetlenül átcsúsznak a másik csoportba. És az LGT-t segíti, hogy 13 aktív évük alatt tényleg nem viccelték el a zenélést. 



Persze megöregedtek, megőszültek, mélyült/szinte elmúlt a hangjuk, de ez február 15-16-án, és a nem várt sikerre való tekintettel ráadásként 17-én, a zenekritikusokon kívül nem sok mindenkit fog érdekelni. És talán őket is csak a koncert után.

Ahogy Presser mondta a Közlekedési Múzeumban (hol máshol?) tartott sajtótájékoztatón, amíg "még bírjuk fizikailag, talán szellemileg is és egy csomó játszanivalónk van", addig nincs mitől tartani!

A koncertek  állítólag pontosan 19.00-kor kezdődnek és remélhetőleg jó sokáig tartanak. Jegyek vállalható áron és vállalhatatlan helyen, illetve vállalható helyen és  vállalhatatlan áron még talán vannak a koncertekre.