Az Erzsébet téri kiállítóhelyen január 20-ig tekinthető meg a Széll Kálmán tér átalakítására vonatkozó tervpályázat anyagainak kiállítása, valamint Móricz Simon fotográfus kamaratárlata, ezekhez kapcsolódva rendeztek kerekasztal-beszélgetést Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatója, Hutiray Gyula fővárosi közgyűlési képviselő, Fürjes Balázs kormánybiztos, Bojár Iván András, az Octogon főszerkesztője és Szemerey Samu építész részvételével.
   
Vitézy Dávid felidézte: a pályázat célja az volt, hogy egy igen forgalmas, egyben kompakt közlekedési csomópont vonzó városi köztérré válhasson 2015-re. A rekonstrukcióra több mint négymilliárd forint áll rendelkezésre, amely állami, fővárosi és a budai fonódó villamosprojekthez kötődő uniós forrásokból áll össze.
   
A tervek korábbi ismertetése szerint az átépítésnél a közösségi közlekedési, gyalogos és kerékpáros szempontokat is figyelembe veszik, új mozgólépcsőkkel és lifttel akadálymentes kapcsolat jön létre a Várfok utca felé, csökken a buszok által elfoglalt terület, egységes építészeti arculatot alakítanak ki, és felkészülnek a meghosszabbítandó fogaskerekű vasút fogadására.
    
A vezérigazgató elismerte, hogy a pályázóknak "közlekedési hátteret" határoztak meg a pályázat során, hozzátette azonban: ezt az itt átutazók magas száma indokolta. Mindenképpen szükség van építészi beavatkozásra a téren, de azt alapvetően nem kell újra kitalálni, hanem a "kétségtelen értékekből" kell sokkal többet kihozni, ahogy a nyertes tervek is ezekre építenek - mondta.
   
Szemerey Samu úgy vélte, nem urbanisztikai, hanem térépítészeti pályázat zajlott le, amit sokan kozmetikázásnak éreznek. "Egy olyan típusú közlekedési koncepció állandósul, amelyet sokan meg szerettek volna változtatni, de ekkora forrásból ezt nem lehetett volna" - vélekedett, hozzáfűzve azonban, hogy a nyertes pályamű a későbbiekben nagyfokú változtatást tesz lehetővé.
   
Kérdés, hogy a mostani "arcfelvarrás" után lehet-e majd következő lépéseket tenni - vetette fel.
   
Bojár Iván András értékelése szerint a pályaművek közül a legjobbat sikerült kiválasztani, de az fontos részproblémákra nem ad választ, "az emberi dimenziók" a korszerűbbé, elegánsabbá váló téren sem érvényesülnek igazán.
   
Mivel ekkora összegből a pályázat a térfalakra vonatkozó megoldási javaslatokat nem fogalmazott meg, probléma marad a vizuális széttartás - emelte ki a szakember, aki szívesen látna a téren egy olyasféle "vizuális geget", mint Claes Oldenburg jellegzetes szobra a milánói Piazza Duca d'Aostán.
   
Hutiray Gyula egyetértett Bojár Iván András környezetre vonatkozó felvetésével, de emlékeztetett arra, hogy ez a pályázat nem erről szólt. Mint megjegyezte, a további "nagyvonalú lépéseket" a projekt nem zárja ki, és remélhetőleg újabb források bevonásával a jövőben tovább is lehet majd lépni.
   
Fürjes Balázs óvott attól, hogy a bírálók egy jó projekt elvetésére szólítsanak fel, még jobb, de valószínűleg sokáig irreálisnak tekinthető elképzelések jegyében.
   
Elismerve számos kritika jogosságát Vitézy Dávid elmondta, hogy a tér teljes újraszabása - például a villamosok föld alá vitele, vagy a földszintes házsor lebontása - nagyságrendekkel megdrágította és időben kitolta volna a megvalósítást.

"Voltak ilyen tervek az elmúlt húsz évben, de egyik sem tudott megvalósulni" - idézte fel.
   
Mint hozzátette, ezért kevésbé átfogó újragondolásra törekedtek, a projekt azonban így is többet jelent majd egy egyszerű "ráncfelvarrásnál", ráadásul megadja a lehetőséget a későbbi, nagyobb szabású beavatkozásokra.