"A választott politikusok – legyenek állami vagy önkormányzati vezetők – az általuk felügyelt kulturális intézmények vezetőiről jelenleg nem dönthetnek közvetlenül. Ehelyett egy több sebből vérző, a szereplőket is sokszor megalázó helyzetekbe hozó, sokak szerint álszent procedúrának a részesei, miként maguk a pályázók is" - fogalmaz L. Simon László (http://lsimon.blog.hu/2013/01/16/legyunk_oszintek_993).
   
Az államtitkár felveti: ha valóban demokratikus elvárás, hogy a színház- vagy múzeumigazgatókat pályázat útján nevezzék ki, miért nem igaz ez az állami vállalatok vezetőire is.
   
Jelenleg a politikusok által vezetett hivatal felkér egy szakmai bizottságot, amely a pályaművek feldolgozása után javaslatot tesz a intézményvezető személyére, de a politikus dönthet ettől eltérően is - áll a bejegyzésben, amely emlékeztet arra, hogy 2010-ben Hiller István kulturális miniszter nem a bal- és jobboldali értelmiségiek által támogatott Monok Istvánt nevezte ki a nemzeti könyvtár élére, hanem egy másik pályázót.
  
L. Simon László szerint tehát a kultúrpolitikusok - miközben a politikai, a szakmai, de sokszor a gazdasági felelősség is az övék - vagy "évekig dolgoznak együtt olyasvalakivel, akit a pályázat és a bizottság szűrője engedett eléjük.

Vagy mindenki számára nyilvánvaló módon – ám a látszatra ügyelve – megpróbálják úgy befolyásolni a pályázat kiírását, a javaslattevő bizottság összetételét és annak döntését, hogy olyan intézményvezetőt választhassanak, akivel együtt tudnak – netán szeretnének is – gondolkodni és közös célokat megvalósítani".
  
Hangsúlyozza, hogy az állam tulajdonában lévő gazdasági társaságoknál a politikusok olyan szakembereket állítanak a cégek élére, akikért személyes felelősséget is vállalnak, hisz egy rossz személyi döntés után nem bújhatnak a pályázat, meg a szakmai bizottságok mögé.
  
Továbbra sem lehetne azonban szakmai követelmények nélkül bárkit egy közintézmény élére kinevezni, de ha a törvényben rögzített feltételeknek valaki megfelel, van szakmai tapasztalata és a vezetésnek benne van bizalma, "akkor ne kelljen csak azért pályázatot kiírni, hogy azt megnyeressék vele" - javasolja az államtitkár, hozzáfűzve, ha viszont az intézmény fenntartójának nincs ilyen jelöltje, a döntés előkészítése és megkönnyítése érdekében írhasson ki pályázatot.
  
L. Simon László szerint így egyszerűbb lenne a mindenki által elismert vezetők megbízatását meghosszabbítani, ráadásul könnyebbé válna külföldi szakemberek meghívása is a hazai intézmények élére.
  
Az államtitkár hangsúlyozza: a Nemzeti Színház igazgatóválasztása nem volt "színjáték", a procedúra mindenben megfelelt a vonatkozó törvényi előírásoknak; Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila egyaránt színvonalas pályamunkát nyújtott be.

"A frissen megválasztott Vidnyánszky ellen azonban rögtön nemtelen lejártó kampány indult egyes sajtóorgánumokban" - írja.

A jelenlegi pályáztatási rendszer sem biztosít széles körű szakmai legitimációt a kinevezett intézményvezető számára - teszi hozzá.
  
L. Simon László szól arról is, hogy az elmúlt napokban sok intézményvezető állt ki javaslata mellett: Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Gulyás Márton, a Krétakör ügyvezetője, Máté Gábor, a budapesti Katona József Színház vagy Rátóti Zoltán, a Kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója is fölöslegesnek nevezte a pályázati rendszert.