A szervezők közleményben arról tájékoztatták az MTI-t, hogy Gebauer Ernő tisztelői 14 órakor koszorúznak a pécsi köztemető M parcellájában található nyughelynél, ahol köszöntőt mond Nagy Csaba, a város fideszes alpolgármestere, a művész munkásságát pedig Pandur József nyugalmazott főiskolai tanár, művészeti író méltatja majd.
   
A Gebauer Ernő Emlékévet tavaly januárban hirdette meg a Pannon Klassz Közösség Kulturális Klaszter, a Hetedhéthatár magazin, a Káplár László Emlékére Kulturális Alapítvány és a Csorba Győző Megyei-Városi Könyvtár az alkotó születésének 130. és halálának 50 évfordulója alkalmából.
   
A civilek a kettős évforduló apropóján a festőművész életét és munkásságát bemutató kiállításokat szerveztek, emléktáblát avattak Gebauer Ernő egykori pécsi lakóházának falán, rajzpályázatot hirdettek diákoknak, előadásokat tartottak, és egyebek mellett túrákat is szerveztek templomi alkotásainak megismertetésére.
   
Gebauer Ernő az ausztriai Hartbergben született 1882-ben, osztrák apa és magyar anya gyermekeként. Iskolai tanulmányait Grazban, majd Pécsett végezte. 1902-től Budapesten a Mintarajztanoda és Rajztanárképezdében tanult, ezt követően jelentkezett a mesteriskolába, ahol Székely Bertalan növendéke volt, aki nagyra értékelte kompozíciós érzékét.
   
Pályafutása során összesen mintegy 4 ezer négyzetméter falfelületet festett meg. Vallási témájú freskói 59, többségében Baranya és Tolna megyei templomban láthatóak. Világi témájú freskói pécsi közintézmények, a Nagy Lajos Gimnázium, az Apolló filmszínház, és egyebek mellett a ma kávézóként és étteremként működő egykori "Nagycsemege" épületének falait díszítik.
   
Több mint fél évszázados pályafutása alatt portrék, városképek, tájképek kerültek ki a kezei alól, de örökített meg vásári forgatagot, bányajeleneteket is. Az Apokalipszis lovasai című, 1960-ban készült képe a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van, több alkotását a pécsi Janus Pannonius Múzeum őrzi.
   
Grafikai munkássága is szerteágazó volt: tervezett ex libriseket, bélyegeket, könyvborítókat, illusztrált könyveket, egyházi kiadványokat, az 1925-ös eszperantó világkongresszus alkalmából készített eszperantó képeslapjai bejárták a világot.
   
Az alkotás mellett 1919-től festő- és rajziskolákat vezetett. Szorgalma és tehetsége ellenére keveset keresett, szegénységben élt, s bár gyakran csábították külföldre, néhány olaszországi tanulmányúttól eltekintve pályája Magyarországhoz, azon belül is Pécshez köthető.
   
A baranyai megyeszékhelyen hunyt el 1962. március 24-én.