A független európai filmeknek szentelt fesztivált a filmeknek a megismertetése szempontjából tartja elsősorban fontosnak a zsűri román elnöke, miután szerinte egy európai filmnek manapság sokkal nehezebb forgalmazót találnia, mint finanszírozási forrásokat. A Les Arcs-i filmfesztivált pedig egy olyan kicsi, de festői környezetben tartják, amely viszonylag sok nézőt vonz, és ez növelheti az európai filmek vonzerejét is - véli Mungiu. 
   
A kétezer méter magasan fekvő Les Arcs síparadicsomban december 15. és 22. között rendezett seregszemle alapvető célja a szakma mellett a nagyközönségnek is bemutatni a független európai filmek sokszínűségét. A mintegy hatvan meghívott európai szerzői nagyjátékfilm közül a franciaországi mozibemutató előtt kilenc európai alkotást itt láthat először a közönség, köztük Fliegauf Bence Csak a szél című filmjét, amelyet 2013. június 12-től vetítenek a francia mozikban.
   
A hivatalos versenyprogramban 12 európai - két belga, egy brit, dán, görög, ír, izlandi, német, olasz, orosz, spanyol, szerb - alkotás versenyez a Kristály Nyíl elnevezésű fődíjért, amelyet péntek este adnak át. 
   
A cannes-i filmfesztiválon több ízben díjazott, 2007-ben a 4 hónap, 3 hét, 2 nap című első filmjével a fődíjat, az Arany Pálmát elnyert 44 éves román filmrendező szerint a fesztiválon látható kortárs európai filmeknek nincs egy közös témájuk, és nagyon különböző látásmód jellemző rájuk.

Gyakran fordul elő, hogy Európa két különböző pontján alkotó rendező között több a közös vonás, mint ugyanabban az országban élő filmesek között. Az európai rendezők többségéről viszont szerinte elmondható, hogy művészetnek tekinti a filmkészítést. Míg az Egyesült Államokban egy film sikeréhez hozzátartozik a magas nézőszám, mert egy jó film nem lehet veszteséges, addig ez nem igaz Európára, amely másképpen tekint a filmművészetre, és közpénzből finanszírozza azt - hangsúlyozta Mungiu. Véleménye szerint ezt a filmkészítési módot Európának meg kellene őriznie, mert a filmet eredetileg nem kereskedelmi célokra "találták fel".      
   
A kortárs román filmek sikere kapcsán Mungiu elmondta: egységes román stílus sem létezik a filmművészetben. A "román újhullámnak" elnevezett vonulat szerinte elsősorban azt a 40 és 50 év közötti filmes generációt jelenti, amely az elmúlt tíz évben egy időben kezdett el dolgozni, és szakítva a korábbi román filmes hagyományokkal teljesen új és friss látásmódot képvisel. Közülük kilenc rendezőnek az alkotásait az utóbbi években meghívták a cannes-i filmfesztiválra, a többségük díjat is nyert, de témájukat illetően teljesen különböző filmekről van szó.

Azt azonban elismerte, hogy a mai román filmrendezők elődjeikkel ellentétben mindannyian kedvelik a realizmust, amely hirtelen érdekesnek hatott a világban. Azzal azonban nem ért egyet, hogy a mai román filmek elsősorban a kommunista időszakkal foglalkoznának, a többségük ugyanis a rendszerváltás utáni román társadalomról szól. 
   
A román filmgyártásban a fordulópont Mungiu szerint 2000-ben következett be. Akkor ugyanis egyetlen film sem készült, a következő években viszont elkezdtek addig ismeretlen fiatal rendezők feltűnni és díjakat nyerni a filmfesztiválokon. "Ez működött 5-6 évig, de a helyzet ismét nagyon nehézzé vált" - hangsúlyozta a rendező.
 
Elmondta, hogy a román filmalap költségvetése nagyon megcsappant, és az egyéb finanszírozási lehetőségek is megszűnőben vannak, feltehetően a gazdasági válság miatt.

A fiatal filmes generáció ugyanakkor nagyon sokat harcolt a filmfinanszírozás átalakításáért, és sikerült is eredményeket elérnie. Ennek következtében még ha alacsony költségvetésből is, de minden évben készülnek olyan filmek, amelyek eljutnak külföldre. A rendező ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy nem minden román film kiváló, a jelenleg évente elkészülő 8-10 filmből szerinte 1-2 nevezhető igazán jónak.