Jó oka volt annak, hogy Polcz Alaine visszaemlékezései csak a kommunizmus bukása után, 1991-ben jelentek meg, hiszen a II. világháború végén Magyarországon orosz katonák által elkövetett tömeges erőszaktételek témája sokáig tabu volt Magyarországon – írta az irodalmi szemle szerzője, Eva Steindorfer az életrajzi jellegű regényről a vezető osztrák konzervatív napilapban. Meglepő és tulajdonképpen érthetetlen - tette hozzá –, hogy a többszörösen kitüntetett, sok nyelvre lefordított írás csak 21 éves késéssel jelent meg németül.

A recenzió szerzője szerint a regényt az irodalmi igény hiánya teszi különlegessé. Egyúttal leszögezi: ez nem jelenti azt, hogy Polcz Alaine nem tud írni. Prózáját egyszerűség, pontos megfigyelés és empátia jellemzi. Elbeszélésében megpróbál "olyan közel lenni, amennyire csak lehet", ez különösen traumatikus élményeit tekintve lenyűgöző és bátor dolog – mutat rá a Die Presse cikke. Az Asszony a fronton írójának saját érzéseivel szembeni, ritka tisztánlátásáról és elfogulatlanságáról tanúskodik – jegyzi meg.

"Polcz Alaine megmutatja, milyen törékeny jég a talpunk alatt a civilizáció. És megmutatja, milyen fontos, hogy a szükségben is ragaszkodjunk hozzá" – fogalmaz a lap.

Az Asszony a fronton a berlini Suhrkamp kiadó gondozásában jelent meg, s októberben a frankfurti könyvvásáron is bemutatták.