Jonathan Franzen: Javítások

Jonathan Franzen a kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb sztárja és fenegyereke. Kikosarazta Oprah Winfreyt, amikor az szerette volna meghívni országos nézettségű Könyvklubjába, szerepelt képregényekben és a Simpson család egyik epizódjában is.

Franzen ellentmondásos, igazi értelmiségi figura – az a fajta, aki nem húzódik vissza elefántcsonttornyába, hanem érzékenyen reagál korának jelenségeire, és a nagy társadalmi, globális mozgásokat nemcsak elméleti összefüggéseikben látja, de regényíróként beépíti szereplőinek legapróbb rezdüléseibe is.

2001-ben megjelent regénye, a Javítások, Franzen eddigi legsikeresebb és a kritika által is legméltatottabb műve. Akárcsak az Európa Könyvkiadónál korábban megjelent Szabadság, ez is családregény: egy közép-nyugati, tradicionális, „vidéki” amerikai család története. 

A protestáns erkölcsiségű szülőket aggasztja, hogy a keleti parti nagyvárosokba költözött három gyerekük nem él megfelelő életet és hátat fordított a protestáns családi normáknak. A regény egyik középponti szála az anya, Enid Lambert küzdelme, hogy – csellel, könyörgéssel vagy zsarolással – elérje, hogy a család még egyszer, utoljára összegyűljön a szülői házban karácsonyozni, mielőtt férje, a Parkinson-kóros Alfred elveszíti kommunikációképessége maradékát. A gyerekek – a nős férfiakhoz és feleségeikhez vonzódó sztárszakács Denise, az előítéletekkel és depresszióval küzdő családapa, Gary és a család fekete báránya, a reménybeli forgatókönyvíró Chip – különféle viszontagságok után végül meg is jelennek a közép-nyugati kisvárosban, St. Jude-ban, hogy a sok hazudozás és menekülés után immár összezárva, egymás szemének tükrében egy-egy pillanatra felvillantsák igazi arcukat.

Az Európa Könyvkiadó Bart István fordításában jelenteti meg a regényt 2012 decemberében.

A regényből ITT olvasható részlet.


Karl Marlantes: Matterhorn

A Matterhorn egészen rendkívüli mű, a Meztelenek és holtak és az Oroszlánkölykök méltó párja, utóda, a nagy amerikai háborús regények egyike. Szerzője, hajdani szakasz-, majd századparancsnok a vietnami háborúban, harminc éven át írta, s végül 2010-ben jelentette meg. Óriási sikert aratott, slágerlistákat vezetett.

A történet 1969-ben, a vietnami háború legvadabb évében játszódik. Egy fiatal tengerészgyalogos hadnagy megérkezik első állomáshelyére, Dél-Vietnam északnyugati csücskébe, Laosz és a demilitarizált övezet közé. Itt, egy dzsungelbeli magaslaton épít egy századnyi tengerészgyalogos egy leendő tűztámogató bázist, hogy a beszivárgó észak-vietnami reguláris egységek ellen harcoló gyalogságot segítse. A katonák életét ostoba politikai parancsok sora, értelmetlen, gerinctörő munka keseríti, barátok esnek el Mellas hadnagy körül, a fekete polgárjogi mozgalom indulatai is züllesztik a közösséget – és ezek a fiatal, öldöklésre kényszerített, vérző, sokszor napokig ételhez-italhoz sem jutó katonák a legszélsőségesebb helyzetekben döbbennek rá, mégis mennyi szeretetre, bajtársiasságra, önfeláldozásra képes az ember a halál torkában.

Karl Marlantes 1944-ben született. A vietnami háborúban tanúsított vitézségéért tizenhatszor tüntették ki, megkapta többek között az amerikai haditengerészet legmagasabb elismerését, a Navy Crosst is. Marlantes a háborút akarta megírni, vagy talán kiírni magából, amely radikálisan megváltoztatta saját életét. Kíméletlenül hajszolja az olvasót fejezetről fejezetre, csatáról csatára. Egyik kritikusa írja: „Az egyik legmélyebb, leggyilkosabb regény a vietnami háborúról – vagy talán a háborúról”.

Karl Marlantes regényét Gy. Horváth László és Tábori Zoltán fordításában jelenteti meg az Európa Könyvkiadó.

A regényből ITT olvasható részlet.


Vaszilij Grosszman: Élet és sors

Sokan nevezték az Élet és sorsot a XX. század Háború és békéjének. Grosszman, aki haditudósító korában, a nagy honvédő háború alatt többször is elolvasta Tolsztoj regényét, valóban hasonló művet hozott létre. Átfogó történelmi tablót festett egy korról, egy népek sorsát eldöntő háborúról, egy nagy csatáról. Grosszman egyúttal olyan nagy családregényt alkotott, melynek hősei valamelyest egy kor tipizált alakjai is, de sokkal inkább megismételhetetlen sorsú emberek: mindannyian a maguk különös múltjával, jellemével, vágyaival és magánéleti vagy családi problémáival. A monumentális regény címe nyíltan utal a Háború és békére.

Az Élet és sors 1942 végén, 1943 elején játszódik, jórészt Sztálingrádban, ahol elkeseredett harcok folynak egy-egy ház birtoklásáért is, de megfordulunk az evakuáltak hátországában is, oroszországi és német városokban. Egyszerű katonákkal éppúgy találkozunk, mint olyan emberekkel, akiknek egy-egy parancsa százezrek életéről dönt… A regény leírja mindkét birodalom lágereit: a gázkamrába terelt zsidók utolsó gondolatait és a sztálini lágerek rabjainak életét… Grosszman mindezt a hatvanas években írta, ezért meghökkentő a szókimondás bátorsága. Ugyanis akkor beszélt – egészen nyíltan – a náci és a szovjet rendszer lényegi azonosságáról, amikor a kérdés puszta felvetése halálos bűnnek számított.

1961-ben az Élet és sors összes kéziratpéldányát, sőt az írógépet és írógépszalagot is, amelyeken készült, „letartóztatta” a KGB. Grosszman ezt csak kevéssel élte túl, 1964-ben elhunyt, de a mű egy kézirata kalandos körülmények között megmaradt, a hetvenes években Nyugatra került, s ott jelent meg először 1980-ban.

Grosszman regényét, amely ma már a XX. századi világirodalom egyik alapművének számít, csak ötven évvel megírása után fedezte fel a világ. A BBC nyolcórás rádiójáték-sorozatot készített belőle, Oroszországban több színházban játszották színpadi adaptációját, és idén, 2012-ben mutatja be az orosz tévé a tizenkét részes monumentális Élet és sors teleregényt.

Vaszilij Grosszman regényét Soproni András fordításában, Hetényi Zsuzsa a mű egészét és a megírás körülményeit alaposan elemző utószavával jelenteti meg az Európa Könyvkiadó.

A regényből ITT olvasható részlet.

A Kiadó honlapja: http://www.europakiado.hu/