A Szentmihályi fonó - ahogy régen vót... című tárlaton a kender, a len és a gyapjú feldolgozásának munkafolyamatát és a falvak társasági életétnek központját, a fonóházakat mutatják be - mondta Balogh Tamás, a szabolcsi kisváros múzeumának sajtóreferense az MTI-nek.
   
A fonás az őszi betakarítástól a farsang végéig tartó tevékenység volt, amelyet többféleképpen végeztek. A rokonok és a barátok egyikük házánál összegyűlnek, majd - sorra járva mindenkit - felfonták az összegyűlt szöszt.

A tehetősebb gazdák a falu lányainak rendeztek fonót, ahol a munka fejében megvendégelték őket és a szórakozásukról is gondoskodtak. Az igazi, leginkább "intézményesedett" fonót a felnőtt lányok és asszonyok szervezték: kibéreltek egy házat, vagy szobát a faluban, ahová mindenki elvitte a maga munkáját és eszközeit, illetve közösen vették meg a világítanivalót és a tüzelőt.
   
A falvak fonóházai leginkább életkor szerint tagozódtak, de voltak vegyes fonók is. A több hónapon át tartó, naponta órák hosszat végzett fonás azonban unalmas volt, ezért az asszonyok és fiatal lányok - a figyelem fenntartása érdekében - dalolással, mesemondással és játékokkal mulatták az időt, közben persze serényen dolgoztak.
   
A fonóházakba estefelé érkeztek meg a legények, jelenlétük felélénkülést hozott az egyhangú munkában: ezt nemritkán "orsó- és guzsalyszüretelés" szakította meg, amikor a legények egyszerre kapták el egy-egy lány orsóját vagy guzsalyfejét, amelyeket a lányok csókkal válthattak ki. Az ilyen és ehhez hasonló játékok a fiatalok ismerkedését, a párok kialakulását valamint a kapcsolatok fenntartását és ápolását segítették elő.
   
A néphagyományt felelevenítő tárlat szombaton délután a Találkozások Háza kamaratermében nyílik meg: lesz népi ételek kóstolója, melynek keretében a látogatók megkóstolhatják például a foszlós kalácsot és sok más finomságot. A kisebbeket kézműves, zenés és táncos gyerekprogram várja, este a felnőtteknek pedig táncházat és batyus bált rendeznek.