Dalí 33 évvel ezelőtti legendás párizsi életmű-kiállítása, amelynek megnyitójára az akkor 85 éves katalán-spanyol művész tűzpiros Rolls-Royce autóján érkezett, minden idők leglátogatottabb tárlata volt a Pompidou Központban, összesen 840 ezren - naponta 8 ezren - látták. 
   
A provokáció mai napig rendkívül népszerű mesterének, a médiaszereplései, pénzimádata vagy a Francóval és Hitlerrel kapcsolatos kétértelmű politikai állásfoglalásai miatt a művészettörténet erősen vitatott figurájának szentelt újabb tárlat várhatóan hatalmas tömegeket fog vonzani a francia főváros egyik legjelentősebb kortárs kiállítóhelyére.

Alain Serban igazgató azonban már előre figyelmeztetett, hogy a március 25-ig nyitva tartó tárlat látogatottsága nem fogja megközelíteni az 1989-es rekordot, a fokozott biztonsági előírások miatt ugyanis korlátozni kell majd a látogatók számát, az internetes foglalások már hetekre előre beteltek.
   
A kiállítás arra kíván rávilágítani, hogy Dalí nem kizárólag egy önmaga által zseninek és isteninek kikiáltott festő és szobrász volt, hanem mindennel foglalkozott: érdekelte a mozi, a színház, az irodalom, a legújabb tudományos felfedezések, a politika - mondta az MTI-nek Jean-Hubert Martin, a kiállítás kurátora, aki szerint Dalí pontosan tudta, hogy nem akkora festő, mint Picasso vagy Matisse, ezért sokkal tudatosabban alakította ki a művészetét, amelyet egyfajta társadalomkritikai eszköznek tekintett.

A tárlat ezért nem egyszerűen Dalí munkáit vonultatja fel, hanem azokon keresztül a társadalomhoz, a tudományhoz, a szexhez vagy a politikához való viszonyát mutatja be, amire az életében kevésbé volt lehetőség, de amit halála után nem lehet megkerülni. 
   
A kortárs művészet felöl nézve Dalí paradigmaváltás jelent egy olyan újfajta művészi attitűd felé, amely folyamatosan újraértelmezi önmagát, és amelyben nincs különbség a művész személyisége és munkái között.

Ezért Dalít az újfajta modern művészmodell, a performansz megalkotójaként érdemes vizsgálni, aki az állandó őrület felöl értelmezte a világot és minden értelemben kortárs művésznek számított - hangsúlyozta a kurátor. 
   
A hét nagy tematika köré időrendben szerveződő tárlaton Dalí összes, remekműnek tartott és a világ minden tájáról kölcsönkapott munkája látható a kubista, a szürrealista és a dadaista korszakából is: a szexuális szorongásokról szóló A nagy maszturbátor (1929) vagy Az emlékezet állandósága (1931) a világhírűvé vált lágy órák témájával, amelynek alapötlete egy olvadt camembert sajt elfogyasztása után született meg. A szürrealista tárgyak közül megtekinthető egyebek mellett az 1936-os homártelefon vagy a Millet nyomán készült Angelus-képe is.

A húszas évek amerikai westernfilmjeinek híres főszereplőjéről, Mae Westről készült portré alapján pedig egy hatalmas installáció is látható, amelyben a sztár arcvonásai bútorként jelennek meg, a látogatók így egy húsos vörös ajkakat formázó vörös kanapén pihenhetnek meg. 
   
Dalí világába egy hatalmas petesejtformájú termen keresztül léphetnek be a látogatók, amelyet egy a művészről készült olyan aktfotó ihletett, amelyen magzatnak mutatta magát.
 
A tárlat egy labirintusszerű sötét teremben ér véget, amely könyvek, kéziratok és illusztrációk bemutatásával Dali agyát, azaz az intellektuális oldalát hivatott bemutatni. A kettő között egy hatalmas egybefüggő térben láthatók Dalí munkái, a falakon a festményekkel, a központi tárlókban pedig a rajzaival és kisebb képeivel, illetve a performanszairól és televíziós szerepléseiről készült korabeli felvételekkel.