A holokauszt roma vonatkozású részleteit egészen az elmúlt időszakig a holokauszt-kutatások „lábjegyzeteként" tartották számon. A második világháború alatti roma népirtással foglalkozó kutatások a még mindig felfedezésre váró ismeretlen epizódok hiányában, a mai napig számos hiányzó láncszemet tartalmaznak ahhoz, hogy a világ megismerje a romák történelmének e tragikus fejezetét. A túlélők személyes traumáinak megismerése, az egyéni hangok elengedhetetlenek a náci üldöztetés eme szégyenfejezetének feltárásához, és a kollektív emlékezetbe ágyazódásához. A roma genocídium fájdalmas epizódjaival képzőművészeti kontextusban is nagyon ritkán találkozhatunk. Nagyon kevés olyan alkotót ismerünk, aki akár festészeti témaként, akár túlélőként vállalkozott volna arra, hogy a második világháború szenvedéstörténetének roma vonatkozású eseményeit vizuális eszközökkel dolgozza fel.

A német expresszionista képzőművész, Otto Pankok, és az Ausztriában élő holokauszt-túlélő, Ceija Stojka hazai bemutatásával a koncentrációs táborokban elpusztult romák tragédiájára, a holokausztra, és a fájdalmak felidézésével a világban a mai napig sem szűnő népirtások áldozataira szeretnének emlékezni. A két művész munkáit első ízben láthatja a magyar közönség Budapesten. A Francia Intézet kiállítótermében bemutatásra kerülő alkotások (festmények, grafikák, szobrok) számos európai múzeum és magángyűjtemény anyagából kerültek kiválasztásra.

Otto Pankok (1893-1966) düsseldorfi, weimari és párizsi művészeti tanulmányait félbeszakítva, katonaként szolgált Franciaországban, majd az I. világháború után visszatért Düsseldorfba, ahol folytatta művészi pályafutását. Az 1930-as évekbeli franciaországi látogatásakor fokozott érdeklődéssel tanulmányozta a roma közösségeket és életmódjukat. Németországi hazatérését követően ez az élmény meghatározó tényezőjévé vált művészetének. Pankok a német expresszionizmus jelentős képviselőjeként kollégáival, Paul Kleevel, Oskar Kokoschkával, Otto Dixszel, Hans Arppal együtt vált üldözötté Hitler hatalomra kerülésével. Roma portréit bemutatták az 1937-es Elfajzott Művészet (Entartete Kunst) című hírhedt náci propaganda-kiállításon, munkáinak jelentős részét a Harmadik Birodalomban megsemmisítették. A II. világháborút követően Pankok a Düsseldorfi Akadémia tanára lett, ahol műtermét többek között Günter Grass is lelkes tanítványként látogatta.
Pankok a szegénység és a kiszolgáltatottság megtestesítőiként tekintett a romákra. Alkotói korszakának legismertebb darabjai az 1930-as években készült roma embereket ábrázoló fametszet portréi, valamint az 1940-es évek második felének nagyméretű szénrajzai, melyeken a koncentrációs táborokat túlélő roma családok tragikus sorsa elevenedik meg.

Otto Pankok: Visszatérés Auschwitzból, 1948. szén, papír, 99 x 117 cm
@ Otto Pankok Múzeum, Hünxe

Mintha Pankok egyik szereplője kelne élere az osztrák roma holokauszt-túlélő, Ceija Stojka (1933-) személyében, akinek színes festményeit gyermekkori tragédiáinak sorozata teszi felkavaróvá. Stojkát kislányként deportálták családjával együtt az auschwitz-birkenaui haláltáborba, ahonnan nővérével és az édesanyjával együtt előbb a ravensbrücki, majd a bergen-belseni koncentrációs táborba szállították. 1945-ben a felszabadulásnak köszönhetően menekültek meg a haláltáborból. Stojka édesapját a dachaui koncentrációs táborból Hartheimbe vitték, ahol megölték. Több mint negyven évvel deportálásuk után könyvet írt az emlékeiről (ami ez első önéletrajzi mű volt a holokauszt roma vonatkozását illetően), irodalmi munkásságának köszönhetően az egyik legismertebb roma írónő lett Ausztriában.

Ceija Stojka az 1990-es években érezte elérkezettnek az időt ahhoz, hogy a koncentrációs táborok emlékeit, ellopott gyerekkorának soha nem felejthető pillanatait festményeken is megörökítse meg: meztelenre vetkőztetett, csonttá és bőrré soványodott roma nőket, haldokló gyermekeket, fegyvereket cipelő szolgákat, szögesdrótos kerítéssel körbekerített táborokat, fájdalomtól eltorzult arcokat.
Az autodidakta festőnő akril festményeinek vastag, erőteljes ecsetkezelése, élénk színei, időnként foltokban elrendezett felületei sok tekintetben rokoníthatóak a német expresszionista festők által alkalmazott stílussal és technikával.

Rekviem - Otto Pankok (1893-1966) és Ceija Stojka (1933-) kiállítása
Az Auschwitz-rekviem programsorozat záróeseménye

Megtekinthető: 2012. november 15-23.
Hétfő-péntek: 10.00 – 19.00
Helyszín: Francia Intézet (cím: 1011 Budapest, Fő u. 17.)
A kiállításra a belépés ingyenes.

Ceija Stojka: A sírok Bergen Belsenben
1945, 2004. tus, papír, 42 x 29,5 cm
© Ceija Stojka