Nem készült színésznek a magyarországi zsidó bevándorló fia, Paul Leonard Newman, aki 1925. január 26-án született az Ohio állambeli Shaker Heightsben. Miután a második világháborúban az amerikai haditengerészetnél szolgált a Csendes-óceánon géppuskásként, majd rádiósként, a Yale egyetemen kezdett tanulmányokat, de közben eljárt a kor legkiválóbb New York-i színiiskolájába, Lee Strasberg Actor,s Studiójába is.

Az ifjúság édes madara című Tennessee Williams-drámának Broadway-előadása után figyeltek fel rá Hollywoodban - ezt a szerepet később filmen is eljátszotta -, de Newman állítólag még nem bízott eléggé magában, és félt, hogy egyetemi tanulmányait nem tudja ott folytatni. 1954-ben azonban mégis megkezdődött filmkarrierje, amelynek során a mozi számos klasszikusában kapott szerepet. Már 1956-ban jelentős alakítást nyújtott a Valaki odafent szeret engem című filmben, Rocky Graziano bokszolóként, két évvel később pedig megkapta első Oscar-jelölését a Macska a forró bádogtetőnért, amelyben egy alkoholista volt futballistát játszott drámai erővel, Elisabeth Taylor partnereként. 1960 az Exodus, az Izrael állam alapításáról Leon Uris regénye nyomán készült film éve volt számára. Korán jó barátságba került a western műfajjal, de az igazi sikert A hallgatag ember (1967) félvér indiánja hozta meg neki. 1969-ben Robert Redforddal írtak mozitörténelmet a Butch Cassidy és a Sundance kölyökkel, 1972-ben pedig már öniróniáról tett tanúságot egy másik vadnyugati történetben, a Roy Bean élete és kora című filmben és ez a szellem hatotta át a Buffalo Bill és az indiánok (1976) címszereplőjének figuráját is. Redforddal 1973-ban ismét egymásra találtak, és A nagy balhé gengszterkomédiája pályafutása egyik legsikeresebb filmje volt. Sajátos módon a 7 Oscart nyert filmhez még csak nem is jelölték Newmant az aranyszoborra. Erre az elismerésre egészen 1987-ig várnia kellett, akkor A pénz színe öreg profi biliárdmesteréért kapta meg. Sokan a Pokoli toronyból (1974) emlékeznek rá, mások az olyan öregkori filmjeit szeretik a legjobban, mint a Senki bolondja, vagy A kárhozat útja.

Közben rendezéssel is megpróbálkozott, a legnagyobb sikert a Gamma-sugarak hatása a százszorszépekre (1972) aratta, amelyben a főszerepet felesége, Joanne Woodward játszotta.

A hollywoodi zajtól magát mindig távol tartó színész nemcsak művészi munkájával élt a köztudatban: szenvedélyes autóversenyző volt, 1979-ben a 24 órás Le Mans-i versenyen második lett Porsche 935-ös autójával. 1982-től az élelmiszerpiacon is megjelent Newman's Own márkájú salátaönteteivel, tésztáival és más konyhai készítményeivel. Később ugyanezen a néven hozott létre egy jótékonysági alapítványt. Ennek keretében 1988 óta szervezett nyári táborokat súlyosan beteg gyermekeknek, háborús övezetek menekültjeinek nyújtott jelentős segélyeket. Meggyőződéses demokrata és liberális volt, abban a "megtiszteltetésben" volt része, hogy az 1970-es évek elején felkerült Richard Nixon elnök "ellenséglistájának" 19. helyére.

Paul Newman 2007-ben jelentette be visszavonulását, arra hivatkozva, hogy megromlott a memóriája. "Ha az embernek romlik a memóriája, lassan elveszti önbizalmát és alkotóképességét. Ezért úgy gondolom, jobb, ha becsukom a színészet könyvét" - mondta. Ennek ellenére még mindig érdekelték új kihívások: színházi rendezőként szeretett volna az idén debütálni, John Steinbeck Egerek és emberek című darabját állította volna színpadra Westportban. Betegségének elhatalmasodása azonban megakadályozta ebben.