irodalom
2012. 10. 26.
Felújították Bessenyei György síremlékét
Felújították Bessenyei György (1747-1811) író-filozófus harminc éve emelt síremlékét Nyíregyházán; az ünnepélyes avatást pénteken tartották a nyírségi megyeszékhely Északi temetőjében.
Az 1982-ben Rátonyi József szobrászművész által készített síremlék állapota az utóbbi években nagyon leromlott, ezért szükségessé vált a felújítása - mondta Nagy Éva, a Bessenyei Társaság vezetőségi tagja az ünnepséget követően az MTI-nek.
A társaság a város önkormányzata és a helyi temetkezési vállalat segítségével végezte el a Nemzeti sírkert részét képező síremlék felújítását, amelyet áttisztítottak, kijavították a felületi hibáit, virágládákat helyeztek el előtte és rendezték környezetét. Az ünnepség végén koszorúzással emlékeztek az 1940 óta itt nyugvó költőre.
Az 1747-ben Tiszabercelen született Bessenyei György a magyar felvilágosodás egyik meghatározó egyénisége, filozófus, költő, drámaíró, műfordító, politikus. A családi hagyományoknak megfelelően Sárospatakon tanult 1755-től 1760-ig. Később Bécsbe, Mária Terézia testőrségéhez került, nyelveket tanult, látóköre kiszélesedett, megjelentek első irodalmi munkái, köztük például az Ágis tragédiája (1772).
1773-ban otthagyta a testőrséget, majd udvari könyvtárosként dolgozott. Nyugdíjazása után visszatért birtokaira, 1787-ben Pusztakovácsiba (ma Bakonszeg) költözött és haláláig ott élt. Hamvait 1940-ben szállították át Nyíregyházára.
A társaság a város önkormányzata és a helyi temetkezési vállalat segítségével végezte el a Nemzeti sírkert részét képező síremlék felújítását, amelyet áttisztítottak, kijavították a felületi hibáit, virágládákat helyeztek el előtte és rendezték környezetét. Az ünnepség végén koszorúzással emlékeztek az 1940 óta itt nyugvó költőre.
Az 1747-ben Tiszabercelen született Bessenyei György a magyar felvilágosodás egyik meghatározó egyénisége, filozófus, költő, drámaíró, műfordító, politikus. A családi hagyományoknak megfelelően Sárospatakon tanult 1755-től 1760-ig. Később Bécsbe, Mária Terézia testőrségéhez került, nyelveket tanult, látóköre kiszélesedett, megjelentek első irodalmi munkái, köztük például az Ágis tragédiája (1772).
1773-ban otthagyta a testőrséget, majd udvari könyvtárosként dolgozott. Nyugdíjazása után visszatért birtokaira, 1787-ben Pusztakovácsiba (ma Bakonszeg) költözött és haláláig ott élt. Hamvait 1940-ben szállították át Nyíregyházára.
További írások a rovatból
Más művészeti ágakról
Mit jelent az ifjúsági irodalom ma? – kerekasztal-beszélgetés
Katarina Stanković Neptun vihara és Ida Marie Gedbjerg Az elveszett Mozi könyv című alkotása a 21. Verzió Filmfesztiválon