A Nobel-díj sok kínai örök szívfájdalma, csakúgy mint a világbajnokság: iszonyúan akarják, de soha nem kapják meg - írta a napokban blogjában a Global Times című lap. Mo Jen az élmezőnyben szerepelt a várományosok listáján a fogadóirodáknál, a kínai netpolgárok java része viszont úgy vélekedett, hogy Mo "nem érdemli meg" a díjat.
   
Ugyan a távol-keleti országban sokan Kína növekvő hatalmának és a nemzetközi porondon betöltött egyre jelentősebb szerepének elismeréseként tekintenek a Nobel-díjra, döbbenetükre azonban az elismerés eddig több szégyent, mint dicsőséget hozott az országnak.

A tudományos Nobelek nem sokat számítanak a mai Kínában, annál inkább a békedíj. Ezt azonban "Kína-ellenes" díjként emlegetik. A Peking által "ördögi szeparatistának" tartott dalai láma is megkapta az elismerést, csakúgy mint az ellenzéki Liu Hsziao-po (Liu Xiaobo), akit 11 év szabadságvesztéssel sújtott a hatalom. Már két éve, hogy a békedíjat odaítélték neki, de akkor már börtönben volt - és még évekig ott is marad - emlékeztetett a lap.
    
Maradt tehát az irodalmi díj, bár eddig ezt sem zárták a szívükbe a kínaiak. 2000-ben ugyan egy kínai kapta, Kao Hszing-csien (Gao Xingjian) azonban már francia állampolgárként vette át az elismerést. Mo Jen manapság az egyik legnépszerűbb író a távol-keleti országban, megítélése azonban vitatott. "Érdemes-e Mo a Nobelre?" - merült fel a kérdés a napokban. A szerző a találgatásokkal kapcsolatban csak annyit jegyzett meg: "Nincs mit mondanom" - illik ez a mondat hozzá, hisz írói neve épp azt jelenti: ne szólj.
   
Bár sokan szorítottak sikeréért, ellendrukkerei is voltak. "Remélem, nyerni fog. Megérdemli" - mondta egy ismert televíziós személyiség. Mások viszont nem rejtették véka alá abbéli véleményüket, hogy az egykor tiltólistás író manapság már túlságosan is közel áll a központi hatalomhoz, emiatt pedig nem érdemes a Nobel-díjra. Mert Kínában is vannak olyan vélemények, amelyek szerint a Nobel-díj a függetlenség záloga: nemcsak a gondolkodásban, hanem a tettekben is megnyilvánuló függetlenségé - írta a China Daily.
   
"A Nobel-díj nem lehet egy olyan íróé, aki a zsarnokság magasztalója. Ez alapvető elv" - jegyezte meg Mo Jen egy pályatársa. Mo Jen "bűnei" között tartják számon, hogy részt vett Mao Ce-tung híres beszéde 70. évfordulójának nagyszabású ünneplésében: több íróval és művésszel egyetemben ő is azok között volt, aki saját kezével írt le egy részt a beszédből egy emlékkönyvbe.
   
Mo Jen a 2009-es frankfurti könyvvásáron - a világ legjelentősebb könyvszakmai rendezvényén - azt mondta: "Egy író bírálhat és kifejezheti felháborodását a társadalom sötét oldaláról és az emberi természet csúfságáról, de nem vagyunk egyformák. Néhányan talán az utcán akarnak kiabálni, de tolerálnunk kell azokat, akik elbújnak szobájukban, és az irodalom révén adnak hangot véleményüknek".
   
Mondataihoz a következő anekdotát fűzte: "Van egy történet arról, hogy Beethoven és Goethe együtt sétál az utcán, majd belefut a királyi őrségbe. Míg Beethoven egyszerűen tovább megy, Goethe félreáll és kalapot emel. Amikor fiatal voltam, azt hittem, nagyszerű volt, amit Beethoven csinált. De idővel rájöttem, hogy könnyebb lehetett továbbmenni, és talán nagyobb bátorságra volt szükség ahhoz, amit Goethe csinált".
   
Mo Jen Nobel-díja hallatán azonban eljött a gratulációk ideje Kínában. Az állami televízió megszakította adását a hírre, a közösségi háló pedig szinte "felrobbant". Az író műveit gondozó kiadó helyettes vezetője elmondta: évek óta dédelgetett álmuk vált valóra. Mo Jen pályatársai is igyekeztek leszögezni: az író határozottan megérdemli a díjat.