Az 1932-es születésű Zalotay Elemér a Budapesti Műszaki Egyetem elvégzése után már fiatalon belevetette magát egy olyan városléptékű struktúra kifejlesztésébe, mely újszerű megoldást nyújtott volna az akkori társadalom egyik égető problémájára, a nagymértékű lakáshiányra. A botrányt kavart "szalagház" koncepciója az épülő lakótelepek kritikájaként és alternatív megoldásaként született meg. Zalotay egyetlen gigantikus épületben teremtett volna húszezer új lakást, melyekben mégis természetközelibb életet élhetnénk, mint az ismert lakótelepek sivár környezetében, ugyanis az ablakon kitekintve csak a város nélküli erdő tárulna elénk, viszont az épületben minden infrastruktúra sokkal elérhetőbb lenne. Elképzelése szerint az 1 km hosszú 40 emeletes szalagház a Duna mentén helyezkedett volna el Csillaghegy magasságában. Az általa kikísérletezett építési technológia a szerkezetek könnyítésével lényegesen olcsóbban oldotta volna meg a tömeges új otthon teremtését. A külföldön már igen korszerűnek számító nagyvonalú struktúrát itthon a szakma és a politikai vezetés elutasította.







Az évekig tartó eredménytelen küzdelem hatására Svájcban telepedett le, ahol a mai napig megszállottan dolgozik koncepcióján a 80 éves építész. Hisz abban, hogy az idő viszont neki dolgozik, és a sok sikertelenség dacára van értelme művének, amit létrehozott. Azt vallja, hogy ha csak 1 százalék esély van az elfogadásra az elutasítás ellenében, akkor megéri csinálni, viszont abban az 1 százalékban feltétlen hinni kell, mert ha nem hiszünk, akkor nem is tudjuk létrehozni az alkotásunkat. El kell fogadni, hogy sokszor ellenállásba ütközik az akaratunk, főleg ha nem kitaposott ösvényen haladunk, viszont amikor elismerik a munkánk eredményének nagyszerűségét, akkor az bizonyítéka lesz annak az 1 százaléknak, és kárpótol a többi 99-ért.





Saját házát ő maga építette egy svájci faluban, mintegy kísérleti céllal is, amit folyamatosan alakít és gazdagít. A vele készült interjúban azt mondja, hogy nem tudna egy befejezett házban élni, lételeme az állandó alkotási folyamat. Az otthonában látszólag disszonancia uralkodik, hiszen a száraz mérnöki épületszerkezetet elburjánzó módon egészítik ki a legkülönbözőbb kompozíciók kövekből, fémlemezekből, drótokból... mintegy öncélúan elhelyezve. De mint kiderül, minden hozzárendelt toldás-foldásnak oka és funkciója van, ezáltal természetszerű, és ami természetes, az magában hordozza az esetlegesség szépségét.







A kiállított, teljes falat betöltő skiccek, rajzok már csupán grafikájukat tekintve is élményt nyújtanak. Betekintést nyerhetünk Zalotay diplomamunkájától kezdve az épületkoncepciók háromdimenziós magyarázó ábráin keresztül az aprólékosan kidolgozott csomópontokig. Láthatunk képeket a saját háza világáról, és három filmet nézhetünk végig az építészről, élete három különböző szakaszából. A hazánkban megépült néhány épületét eredeti tervrajzokról és művészi igényű fotókból ismerhetjük meg.



Elgondolkodtató, vajon hogyan formálta volna át a társadalmat egy ilyen nagyléptékű építkezés, és az eddigiekkel ellentétes életmód átalakította volna-e az emberek szemléletét.