Az uralkodó megkoronázásának joga a magyar állam alapításától kezdve az esztergomi érseket illette, ezért a koronázáshoz a középkor óta használt liturgikus tárgyak többsége Esztergomban található. A kiváltsághoz kötődve az érseki gyűjtemények a magyar királykoronázások számottevő, ám a nagyközönség előtt teljesen ismeretlen emlékanyagát őrzik.

    A műkincsek között bemutatnak számos, az esztergomi érsekek koronázási jogát biztosító XII-XIII. századi oklevelet, látható lesz az a XIII. századi eskükereszt, amelyre a magyar királyok a koronázások alkalmával felesküdtek, Filipec János nagyváradi püspök szertartáskönyve, amely II. Ulászló király 1490-es koronázásán játszhatott szerepet, valamint a Mátyás király trónkárpitjából készült miseruhát, a fojnicai kazulát, amelyet I. Ferenc József küldött Budára.

    A III. Károly magyar király (1712-1740) koronázásának 300. évfordulója alkalmából nyíló tárlat betekintést nyújt a koronázás szertartásának részleteibe, ismerteti a ceremónia liturgikus tárgyait, és átvezeti a látogatókat az évszázadokon.

Képek idézik fel a Magyar Királyság utolsó nagy reprezentációs eseményét 1916-ból, amikor IV. Károlyt, Habsburg Ottó apját koronázták királlyá.