Idén 9. alkalommal rendezik meg Pannonhalmán az Arcus Temporum kortárs művészeti fesztivált, amely a korábbi évekhez hasonlóan a kortárs komolyzene, színház és képzőművészet színe-javát kínálja a fesztiválra látogatóknak. A zenei, filmes, táncszínházi és képzőművészeti programok közös ismertetőjegye a legjobb értelemben vett "provokativitás", kérdések megfogalmazása és válaszok keresése. Ahogy a szervezők fogalmaznak: a fesztivál "arra az emberi, szociális, vallási és kulturális törékenységre kérdez rá, amely az elmúlt években egyre nyilvánvalóbbá vált mindannyiunk számára".

A sajtótájékoztatón Varga Mátyás bencés szerzetes, a fesztivál igazgatója az Arcus Temporum történetét ismertetve arról beszélt, kilenc éve ugyanaz a fő motívum az augusztusi előadások szervezésekor: hogyan állítható párbeszédbe régi és új, klasszikus és kortárs művészet, hogyan mozdítható meg a hagyomány a kortárs néző számára. Az elsősorban kortárs komolyzenei koncertekkel ismertté váló rendezvény az évek során ugyanezeket a hangsúlyokat keresi a bemutatott filmes, tánc- és képzőművészeti alkotásokban.

A komolyzenei program három alappillére: Igor Sztravinszkij, Kaija Saariaho, franciaországban élő finn zeneszerzőnő és Carlo Gesualdo zenei munkássága. Kaija Saariaho zenei és képzőművészeti tanulmányainak köszönhetően a hangzó és a vizuális művészetek ötvözését kísérli meg műveiben. Saariaho neve operaszerzőként és a kortárs komolyzenét a komputerzenével megújító zeneszerzőként ismert. Hangzásvilága sokak számára Debussy zenéjével rokon, de - ahogy azt a fesztivál dán zenei igazgatója, Bert Sørensen is gondolja – rokonságot mutat Sztravinszkij világával is.

Ebben az évben a fesztiválhoz kapcsolódik egy nemzetközi képzőművészeti eseménysorozat is: Parkinprogress címmel 24 alkotót bemutató, a pannonhalmi arborétumot helyszínként és hívószóként tematizáló, folyamatában alakuló kiállítást láthatunk. A kiállítás egy rezidens program záróeseményének tekinthető performansz, amelyen a meghívott alkotók a program ideje alatt létrehozott közös installációikat állítják ki. Ismét a szervezőket idézve: " az alkotások ember és társadalom, technológia és természet, egyén és közösség viszonyait vizsgálják".

A résztvevő művészek névsorát böngészve azért felfigyelhetünk némileg szokatlan megközelítésmódokra, például arra, hogy a Livescape formáció projektje a következőképp hangzik: "A land art hagyományait követve analóg módszerekkel, de az elektronikus zenét is beépítve hanginstalláció és performansz, egyfajta multimédia installáció a csapat munkája. A hangszerek saját találmányok, a zöldségekkel jól megfér a szintetizátor és az ütőhangszeres csirke. A video realtime, tehát a helyszínen, a pillanatban születik és egészíti ki a hanguniverzumot." Valami hasonlóval kísérletezik a sajtótájékoztatón bemutatott zseniális kisfilmje (http://vimeo.com/10309943) alapján Sam Spreckley, jelenleg Skóciában élő alkotó is
.
A filmes program ebben az évben a Trieszti Filmfesztivál 2011-es és 2012-es versenyprogramjából állt össze. A fesztiválon Christoph Bauman, Eileen Byrne, David M. Lorenz, Anca Miruna Lăzărescu és Nenad Mikalčki kisfilmjeit vetítik.

A részletes programról, az alkotókról, a jegyrendelésről és a továbbiakról a fesztivál honlapján lehet tájékozódni:
www.arcustemporum.hu