GYŐREI ZSOLT – SCHLACHTOVSZKY CSABA

Drakula vajda, Mátyás királynak rabja
CSÚFHISTÓRIA EGY EGÉSZBEN


Személyek:
HUNYADI MÁTYÁS, Magyarország királya
DRAKULA, alias Vlad Tepes, Havaselve vajdája, Mátyás fogságában
HUNYADI LÁSZLÓ, Mátyás bátyjának szelleme
SZÉP RADU, Drakula öccsének szelleme
MESÉLŐ

Játszódik:
1470–74 között Budán, a vár tömlöcében,
az utolsó jelenet pedig 1476-ban, Tergovistyében.



1. jelenet

MESÉLŐ: Jó estét mindenkinek! Üdvözlöm a kedves csoportot a Budai Vár mélyében. Tekintsük meg, hogyan is festett itt az 1470-es év egyik késő éjszakája. Ejha! Ki trónol ehelyt uralkodói pózban egymaga? Tekintélyes kinézetű, orra se kurta férfiú. Ha csendben ügyelünk rá, kitud-hatjuk, mi dolga itt, s tán azt is, hogy nekünk mi dolgunk itt.

TRÓNOLÓ: Hollók böfögjék fel ocsmány lelketek! Hitvány cselédek, aljanép! Mi ez itt mind? (Asztalnok) "Dinnye, szőlő, szamóca meg mandula…" (Saját hang) Disznók elé! (Asztalnok) "Kajszibarack, áfonya?" (Saját hang) Vesszetek meg! Pomagránát! Azt kértem. Avagy kértem? Rendeltem és követeltem! Ki volt az, ki nem hozott? (Asztalnok) "Senki, esküszöm!" (Saját hang) Megzabálta! Rusnya pór! Hazavitte, felnégyelte, pukkadásig tömte tucat retkes gyermekét. (Pór) "Iziben, csimoták, tömjétek a bögyötök! Nem kár érte, jó urunké." (Gyerek) "Nem bírom már, megreped a hasikóm." (Saját hang) Repedjen csak! Jövök majd a nagykanállal, s kimerem. (Pór) "Nagy jó uram, kigyelmezzen kigyelmed árva fejemnek!" (Saját hang) Árva a fejed? Csak tűzzem ki a többi mellé, akad rögtön társasága. Én vagyok a kereszténység védőpajzsa – ezt érdemlem? A legutolsó török szultán asztalán is gúlában áll. Mi jut nekem? Ribizlivel szemezzek? Pusztuljatok, seregélyek! Huss, huss! Hol a hollók? Lakomára! Hol az íródeákom? Törvényt hozok.

MESÉLŐ: (A Trónoló alak csodálkozva elé) Váratlan látogató zavarja meg ismerősünk többszemélyű monológját: egy íródeák siet be űzötten. Nem is néz a másikra: kifelé fülel inkább, s előrehajolva a kulcslyukba bámul.

TRÓNOLÓ: Csak, hogy idetolod a rusnya valagadat! Hol a pergamen, a penna? Kardommal írjam bőrödre, hogy kínhalál dukál minden pomagránátorzónak? Hozzá a szokásos: családirtás, porig-égetés, közügyektől eltiltás…

LÁTOGATÓ: (hátranéz) Cssssssssss! (ajkára teszi az ujját, azután visszafordul)

TRÓNOLÓ: (döbbenten tátog, némán káromkodik, hevesen gesztikulálva, csak a szörnyű szitok végére jön meg a hangja) …a segged vágányába!

LÁTOGATÓ: Nem csitulnál egy kicsit?

TRÓNOLÓ: Hát hol vagyunk? Mit merészelsz? Az én tróntermemben, az én palotámban…

LÁTOGATÓ: Minden a tiéd, ameddig a szem ellát, csak hallgass már! Legalább, amíg elmennek.

TRÓNOLÓ: Miért, megjöttek? Kik? (Asztalnok) "Talán meghozták a pomagránátot." (Saját hang) Akkor miért mennek el vele?

LÁTOGATÓ: (csitítóan) Ne bomolj már, pajtás.

TRÓNOLÓ: (kifordul magából) Pajtás? Hohó! Felséges pajtás! (Bolond) "Vajdás pajtás." (Saját hang) Csitt, bolond! Őrség! Ajtónállók! Fülönülők! Fogjátok el! (vár) Sehol senki, aki kitépje ennek a felségsértőnek a nyelvét, aztán kitörölje vele a seggemet? Se pomagránát, se őrség? Ez pártütés.

LÁTOGATÓ: Csak, hogy pedzed végre.

TRÓNOLÓ: Moslék banda! Ezeket semmi nem rettenti el?

LÁTOGATÓ: Az üvöltözésed aligha.

TRÓNOLÓ: Engedné az Isten, hogy a legkeresztényibb uralkodót saját asztalánál rohanja le a gyáva orvgyilkos?

LÁTOGATÓ: (mérgesen) Az Isten bíborsújtásos haragjáért nem vagy képes csendben maradni, míg szépen kérlek!

TRÓNOLÓ: Az alamuszi, fostos bojáraim! A színem előtt bezzeg kétrét görnyednek, ám közben ebhitű, fitymafosztott kontyosok seggébe bújnak, hogy onnét veszejtsenek el.

LÁTOGATÓ: (ráordít) Itt híre-hamva sincs bojárnak…

TRÓNOLÓ: (Bolond) "Látom én, hogy ki-bojárnak." (Saját hang, a Látogatónak) A bolondom.

LÁTOGATÓ: (fáradtan) Szólj rá, hogy ő is fogja be a pofáját. Se bojár, se török, se görög, se bajor.

TRÓNOLÓ: (eltűnődik) Igaz lehet. A bajor… na, bojárokat mind karóba húztam. (idegesen) Akkor ki tör a vesztemre? (Asztalnok, súgva) "Szerintem…" (Saját hang) Kicsoda? Nem hallom. (Asztalnok megint szinte némán mond valamit; saját hang) Még mindig nem hallom! (Asztalnok) "Mátyás! Hunyadi Mátyás!" (Saját hang) Hanyadik? (Asztalnok) "Hunyadi." (Saját hang) Hunyadi Mátyás! Van-e gyűlöltebb név a fülemben a nevénél? Ama tollatlan holló!

LÁTOGATÓ: Csínján azért!

TRÓNOLÓ: Átkozhatom én halkan, gaztettei úgyis égre kiáltanak! Mióta csak trónra lépett, irigy reám, a nevezetes törökverőre. Akinek még a pápa is köszönőlevelet írt! Harmincezer lefejezett janicsártetemmel vártam a pasa hadát Havaselvén, vissza is fordult iszonyodva! S ahány kopasz fej a kopján, annyi szőrös segg a karón.

LÁTOGATÓ: Hagyd már ezeket a seggeket!

TRÓNOLÓ: (Bolond) "Miért, hiszen Seggesvárott született!" (Saját hang: kacag) Jól mondod, bolond! Bizony, ott. (elkomorodik) Hej, az a gazkölyök. Tudtam, hogy eljön a nap, amelyen ellenemre tör. De miért nem szemtől szemben, becsületes viadalban igyekszik lebírni? Egy kótyomfitty íródeákot uszít rám, ki pimaszságával visz a sírba?

LÁTOGATÓ: (üvölt) Elég már!

TRÓNOLÓ: (megszeppenve fülel kifelé) Csitt!

LÁTOGATÓ: (csendesebben, dühösen) Nem tűröm, hogy gyalázd Mátyást, a magyarok királyát.

TRÓNOLÓ: (kacag) Csak bevallod, hogy az ő embere vagy! Mondd meg a fostos uradnak…

LÁTOGATÓ: (közbevág) Nem ölt meg téged, nem főzött kondérban, nem sütött nyárson, nem hintett be sóval-paprikával, nem tálalt fel estebédnek, holott csak rajta állt, megcselekszi-e.

TRÓNOLÓ: Az orrát nem merte országomba dugni.

LÁTOGATÓ: Érted ment, csatában elfogott, vasra vert, ide hozott Budára, s most itt rothadsz, bomolsz pincebörtönében!

TRÓNOLÓ: (meghasonlik) Én nem! Nem igaz! Odahaza vagyok. Idehaza vagyok! Éppen pártot ütnek ellenem!

LÁTOGATÓ: Ellened? Ki vagy te már ahhoz? Énellenem!

TRÓNOLÓ: (vérgőzösen) Pártütés az íródeákok ellen! Ez kell nekem! Ide, ide, híveim! Az életekre állok!

LÁTOGATÓ: (hirtelen könyörgőre fogja) Halkabban, kérlek. Ne adj a pártütők kezére!

TRÓNOLÓ: Kifelé! Pusztulj! (Bolond) "Az én kezem is üt rajtad egy párt!"

LÁTOGATÓ: Ne kergess ki! Könyörgök neked, Isten nevére!

TRÓNOLÓ: (mámorosan) Pokolra minden íródeák! (rugdossa kifelé a Látogatót)

LÁTOGATÓ: Én nem vagyok íródeák. Ez csak álruha.

TRÓNOLÓ: Nesztek! Kapjátok el! Kérem a bőrét pergamennek! Cudar álruhás. (Bolond) "Felségálruhás." (Saját hang: kacag) Ez jó! Lelkemre, ez jó! (kikiabál) Hé, pártütők, ezt hallgassátok meg!

MESÉLŐ: Felséges pajtásunk újra fel akarja tépni az ajtót, de az most be van zárva. Mindazáltal bőszen rángatja tovább.

TRÓNOLÓ: Hé, mi ez? Felség… álruhás… (leroskad) Tömlöcben vagyok… kriptában… a föld alatt vagyok eltemetve… Egy bűzölgő, beszáradt lyukban rotyogok, az Isten háta mögött, világnak valagában… (zokogva) Ő emésztett el, a holló lakmá-rozott fel! (ordítva) Mátyás!
Sötét.