"Azt az építészetet mutatjuk be, amely nem egyenlő egy épület megalkotásával, ehelyett életet ad a minket körülvevő térnek, a társadalmi térnek is" - fogalmazott írott köszöntőjében a biennálé elnöke. Paolo Baratta az építészeti kiállítássorozat idei témájára is utalt, a főkurátor, Aaron Betsky ugyanis Out There: Architecture Beyond Building (Odakint: Építészet az épületen túl) címmel írta ki a 11. Velencei Építészeti Biennálé témáját. A neves amerikai építész az épületek mögötti építészetet kívánja vizsgálni installációk, manifesztumok és a tájépítészet eszközeivel, mert "az építészet segítségével érezhetjük otthon magunkat a világban" - jelentette ki a biennálé honlapján a főkurátor.

Az emberi interakciók és a fizikai tér kölcsönhatását kutatja a magyar pavilon idei kiállítása is. A magyar-japán-svájci doubleNegatives Architecture csoport projektje 40 miniatűr szenzor segítségével mintegy behálózza a környéket. A "szuperszemek" a mért hőmérsékletre, fényre, páratartalomra és hangra vonatkozó adatokat folyamatosan továbbítják a központi egységnek, amely egy algoritmus segítségével egy magát állandóan újratervező, virtuális épületet készít.

A fesztivál egyik legszebb épületeként számontartott, szecessziós stílusban készült magyar pavilon a biennálé legrégibb kiállítási helyszínén, a Giardini-parkban épült 1909-ben; ma a finn, izraeli és olasz pavilonok veszik körül.

Utóbbiban hagyományosan a főkurátor által meghívott művészek mutatják be munkáikat. Aaron Betsky idén a 2006-os építészeti biennálé magyar kiállításának koordinátorát, Somlai-Fischer Szabolcsot is meghívta. A fiatal magyar multimédia-művész Aether Architecture című projektjének központi eleme egy visszapillantó tükrökből készült fal, amely az előtte elhaladó látogatók külsejét visszatükrözve állandóan változik, reflektálva a környezetre.

Más módon vizsgálja a mindennapokat a Csehország és Szlovákia közös pavilonjában helyet kapó zerozero untd csoport. A Sideways című projekt a szociális és gazdasági helyzetről is képet kíván adni, betekintve az emberek mindennapjaiba. Konkrétan az emberek hűtőszekrényébe: a kiállítótérben a látogatók többek között egy fiatal pár, egy többgenerációs nagycsalád vagy egy vidéki família hűtőjét kinyitva alkothat képet a háztartási eszközök tulajdonosainak életéről.

A "bőkezűséget" keresi az építészetben a francia pavilon lefordíthatatlan GeneroCité című kiállítása. Francis Lambert kurátor 100 olyan projektet választott ki, amelyek a városi terek újraértelmezését, a közösség életének megújulását segítik az építészet eszközeivel. A tervezők között olyan nagy nevek is helyet kaptak, mint Renzo Piano, Jean Nouvel vagy a Budapesten is tevékenykedő Zaha Hadid.

Szomorú aktualitása van a holland pavilon projektjének: 2008 májusában leégett a delfti egyetem építészeti kara. A tűzeset azonban alkalom arra, hogy a szakemberek újragondolják az építészet szerepét és hivatását, ezért az ArchiPhoenix című projekt alkotói elhozták "égető" kérdéseiket, hogy a biennálén találjanak rájuk válaszokat.

A társadalamat körülvevő politikai aktualitásra reflektál a pavilonnal nem rendelkező Lettország projektje, az állandó kiállítóhely hiányát ötletesen kihasználva. A kis balti nemzet gyakran érezhette magát nagyhatalmak kiszolgáltatottjának ezért különösen érzékeny az orosz "gázdiplomáciára", ezért a lett alkotók a tenger alatt a valóságban is gázvezetéket építő Oroszország és Németország pavilonjai közé fektettek egy sárgára festett gázcsövet.

Néhány nemzeti pavilon mellett főleg installációknak adnak otthont az egykori hajóépítő műhely, az Arsenale hatalmas csarnokai. Az olasz, a kínai vagy a latin-amerikai projektek mellett itt olyan érdekes kiállítások is helyet kaptak, mint az olasz főváros térképét virtuálisan újrarajzoló Roma Interrotta, de szerte a városban is számos nemzet rendezte be saját kiállítását.