A közlés szerint Szállási Árpád 2012. július 9-én, életének 83. évében hunyt el. Temetéséről később intézkednek. 

    Szállási Árpád Nagyecseden született 1930. június 30-án. Debrecenben tanult, majd évtizedeken át körzeti orvosként dolgozott, a leghosszabb ideig Esztergomban.

    "Orvosi működése mellett orvostörténettel, irodalomtörténettel, művészettörténettel és numizmatikával is foglalkozott, igazi polihisztor alkatú tudós volt, a régi tudományos könyvek egyik legjobb ismerője" - olvasható a méltatásban.

    Alapító tagja volt a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak, amelynek Zsámboki-érmével és Weszprémi-díjával is kitüntették. Tagja lett a Nemzetközi Orvostörténeti Társaságnak is, amelynek kongresszusain - nyelv- és szaktudásának köszönhetően - évtizedeken át képviselte Magyarországot tudományos előadásaival. Az Antall Józsefet és Benedek Istvánt is magáénak tudó baráti körnek, a Hiúzszeműek Társaságának is nagyra becsült tagja volt.

    Hosszú időn át Szállási Árpád oktatta az orvostörténetet a Debreceni Egyetemen, segítette az orvosi kar orvostörténeti múzeumának a megalapítását; tevékenységét az egyetem magas kitüntetéssel is elismerte.

Ő szerkesztette az Orvosi Hetilap orvostörténeti rovatát. Mintegy félezer történeti publikációja és 15 orvostörténeti-művelődéstörténeti könyve jelent meg, de több verseskötetet is közreadott. 

    Egyik fő érdeklődési területe a magyar írók orvosainak felkutatása, az írók betegségtörténetének a kutatása volt. 

    Díszpolgárává választotta Nagyecsed, Kesztölc és Esztergom is, utóbbi helyen részt vett a Balassi Bálint Társaság munkájában is. 

    Szállási Árpád 80. születésnapját Debrecenben is és Budapesten is tudományos ülésszak keretében köszöntötték.