Az áprilisban és májusban az országot járó ellenőrök nem voltak elragadtatva a látottaktól. Lu Jung-hsziang (Lu Yongxiang), a kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának alelnöke beszámolójában úgy fogalmazott, hogy "a kulturális ereklyék védelmére irányuló erőfeszítések koránt sincsenek összhangban az ország gazdag, ősi történelmével".

    Egyes helyi kormányzatok és vállalatok például a városi építkezések során tetszésük szerint ledózeroltattak történelmi és kulturális értékekkel bíró épületeket. Más esetekben a kötelező régészeti kutatásokat szándékosan mellőzték, hogy a különböző ingatlanfejlesztések gyorsan haladjanak.

    Kína csaknem 766 ezer nyilvántartott kulturális örökségi helyszíne közül 44 ezer veszett el, és ezeknek - köztük a föld-, illetve víz alatt lévőknek - közel a feléért az építkezések a felelősek.

    A kulturális örökség közelmúltbeli számbavételekor megállapították, hogy az ország kulturális emlékeinek csaknem 18 százaléka "viszonylag rossz állapotban" van, míg közel 8,5 százalékát sorolták a "rossz" állapotúak közé.

    Lu a beszámolóban arra is kitért, hogy a kulturális emlékek egy része károsodott a túlzott turizmustól, továbbá megszaporodtak a műtárgyakkal összefüggő bűncselekmények.

    Nagy visszhangot váltott ki például, amikor a pekingi palotamúzeumban, közismertebb nevén a Tiltott Városban restaurátorok, alkalmazottak gondatlansága folytán több műtárgy is megsérült, illetve egy másik alkalommal betörtek és elloptak kilenc kiállított ereklyét.

    A pénzügyi tárca adatai szerint a költségvetésből 2006 és 2010 között - évi 38 százalékos növekedés mellett - 57,25 milliárd jüant, vagyis több mint 9 milliárd dollárt fordítottak a kulturális emlékek állagmegóvására és a területet érintő egyéb kiadásokra.