irodalom
2012. 06. 26.
A jövő régészei – Jön Hartay Csaba új verseskötete!
Autót vezet a túlvilágra, fölötte fogkrémet húzó repülő, asztalán kihűlt hotdog, kocsmájában egy teknős lakik. A nagy fogadkozásokat, csinnadrattákat kettészeli egy új, ismeretlen század. Szociofób férfikor jön, alázat, csönd, szénaszag. Álomba fordítja még a mai élet aktuális roncstelepét is. De megy fusiban a bütykölés: a ponyvák alatt már mocorog a hátsó kertben az időgép.
Hetedik verseskönyve jelenik meg hamarosan Hartay Csabának a PRAE.HU kiadónál. A beolon blogoló, a Librariuson gyermekkori élményeiből írt prózáiról ismert költőnek a 2008-ban kiadott gyűjteményes Nyúlzug című könyve óta irodalmi folyóiratokban publikált verseit tartalmazza az új kötet.
A verseskönyv szerkesztője Pollágh Péter költő, az ő fülszövege mellett Bereményi Gézának a gondolatai is olvashatók majd A jövő régészei címet viselő új könyvben. A címlaphoz felhasznált fotót és a szerzőről készített portrét Hegedűs János készítette. A kiadvány első bemutatója július 6-án lesz Békéscsabán, a KÖRF fesztiválon (http://korf.hu/). A szerzővel Kiss László író, a Bárka irodalmi folyóirat szerkesztője beszélget majd.
<iframe width="420" height="236" src="http://www.youtube.com/embed/kFk9UHySA_U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
Részletek a kötet ajánlóiból Bereményi Géza és Pollágh Péter tollából
„A nyolcvanas évek plüssei, a kilencvenesek négerbabái. Aztán a nagy fogadkozásokat, csinnadrattákat kettészeli egy új, ismeretlen század. Szociofób férfikor jön, alázat, csönd, szénaszag. Tiszta udvar, rendes ház. De van benne egy viharsarok. S minden éjjel pár centit nő a kerítés. Igen, első a munka, de megy fusiban a bütykölés: a ponyvák alatt már mocorog a hátsó kertben az időgép.”
Verselése egyszerű szavakból szövi a sűrű hálót, álomba fordítja még a mai élet aktuális roncstelepét is. Autót vezet a túlvilágra, fölötte fogkrémet húzó repülő, asztalán kihűlt hotdog, kocsmájában egy teknős lakik. Jó azt tudni, hogy egy költő jár közöttünk. Ez az egy szerencsénk.
Versek a kötetből
Képtelen nyugtatók
Csak ötig alhatunk.
Jönnek, építkeznek a szomszédban.
Kánikula van, inkább hajnalban zörögnek.
Rázkódik a ház a nyíló kaputól.
Párnánkban géprobaj bolyong.
Hagyd, nem tudsz tenni ellene semmit.
Arra gondolj, hogy eddig csend volt legalább.
Különben is, élj, ne aludj.
Keresd a szombat hajnal előnyeit.
Találd meg a kellemetlenség értékét.
Próbáld meg élvezni a bosszúságot.
És hasonló képtelen nyugtatók.
Jó lenne arra ébredni, hogy mélyen alszunk.
Leülni az ágy szélére, és nézni, ahogy hosszú
percekig csak a saját lélegzetvételünk,
s hasonló képtelen nyugtatók.
A mása
Ami volt, a bútorok, régi cipők,
cipőkanalak, kisszekrény, a függönyök
már nincsenek, elraboltak mindent.
És jogosan, ez a legbosszantóbb.
De felépítettem újra, korhűen.
Ott állok és kinézek az ablakon.
Mama lent gondozza a virágokat.
Integet, szegény nem tudja,
hogy ez csak a mása az egykorinak.
Lemegyek és elmondom neki.
Nem értem, súgja, és visszaküld,
hogy vegyek fel egy kardigánt.
Kérjek a papától, ha nem hoztam,
neki van több is, még cipőt és sötét
nadrágot is ad, ha megyünk a templomba.
Otthonos ez a felépített múlt-makett.
Megerősít a tudatlanság, fogalmam sincs,
ki hány éves épp, s hogy öregszenek-e.
Leragadtunk ennél
Az élet megy tovább.
Nem. Most az egyszer nem megy tovább.
Leállunk. Jön a végtelen tipródás, várakozás.
Megáll az élet, dehogy megy tovább.
Hová menne tovább? Része voltál, nélküled leáll.
Leállnak az autók a pályán. Nem billen semerre.
Egál. Az élet megtorpan, megáll. Állunk a pirosnál.
A szél is vár, a frontok is. Nem törnek be.
Ez az idő marad, éppen nem tavasz.
Nem fakul tovább a színes falragasz.
Hová menne az élet? Elvitted magaddal.
Leragadtunk ennél, egyforma szavakkal.
Egy utca melankóliája
Ingatag távolság.
Függőhídként mozog a járda.
Mindkét oldalon szigorú
házfrontok néma áradozása.
Ablak néz rám, közelít.
Az asztalon kiszáradt váza.
Múlhatatlan délutánt játszik
a visszavont mozdulatok háza.
Odabent míves csillár.
Magas ágyak, árnyak.
Ugyanezt láthatják majd,
kik nélkülem visszajárnak.
A kerítésen túl moha terjed.
Fenyők hosszú, pikkelyes combjai.
A horizonton várakozó nap
távoli tűzfalra szeretne omlani.
Akik itt laktak, nem halnak meg.
Otthontalanságom újra átrendezik.
Az utcában minden azt súgja,
hogy megint ilyen múlt következik.
Kulcs volt a nyakában
Elmentünk Pécsre, megnézni, milyen a mama öregen.
Olyan. Kulcs volt a nyakában, a múltkor elhagyta a lakásban.
Kell, hogy ki tudjon menni. El, a templomig.
Még mindig több személyre készít. Nem halhattak meg.
Szendvicsek a hűtőben. Szalámis-sajtos. Nekik.
Ott száradnak el. A szobában régi lemezek.
AC/DC, Demis Roussos. Olyan, mintha külföldön lenne.
Azt mondta.
A verseskönyv szerkesztője Pollágh Péter költő, az ő fülszövege mellett Bereményi Gézának a gondolatai is olvashatók majd A jövő régészei címet viselő új könyvben. A címlaphoz felhasznált fotót és a szerzőről készített portrét Hegedűs János készítette. A kiadvány első bemutatója július 6-án lesz Békéscsabán, a KÖRF fesztiválon (http://korf.hu/). A szerzővel Kiss László író, a Bárka irodalmi folyóirat szerkesztője beszélget majd.
<iframe width="420" height="236" src="http://www.youtube.com/embed/kFk9UHySA_U" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
Részletek a kötet ajánlóiból Bereményi Géza és Pollágh Péter tollából
„A nyolcvanas évek plüssei, a kilencvenesek négerbabái. Aztán a nagy fogadkozásokat, csinnadrattákat kettészeli egy új, ismeretlen század. Szociofób férfikor jön, alázat, csönd, szénaszag. Tiszta udvar, rendes ház. De van benne egy viharsarok. S minden éjjel pár centit nő a kerítés. Igen, első a munka, de megy fusiban a bütykölés: a ponyvák alatt már mocorog a hátsó kertben az időgép.”
(Pollágh Péter)
Verselése egyszerű szavakból szövi a sűrű hálót, álomba fordítja még a mai élet aktuális roncstelepét is. Autót vezet a túlvilágra, fölötte fogkrémet húzó repülő, asztalán kihűlt hotdog, kocsmájában egy teknős lakik. Jó azt tudni, hogy egy költő jár közöttünk. Ez az egy szerencsénk.
(Bereményi Géza)
Versek a kötetből
Képtelen nyugtatók
Csak ötig alhatunk.
Jönnek, építkeznek a szomszédban.
Kánikula van, inkább hajnalban zörögnek.
Rázkódik a ház a nyíló kaputól.
Párnánkban géprobaj bolyong.
Hagyd, nem tudsz tenni ellene semmit.
Arra gondolj, hogy eddig csend volt legalább.
Különben is, élj, ne aludj.
Keresd a szombat hajnal előnyeit.
Találd meg a kellemetlenség értékét.
Próbáld meg élvezni a bosszúságot.
És hasonló képtelen nyugtatók.
Jó lenne arra ébredni, hogy mélyen alszunk.
Leülni az ágy szélére, és nézni, ahogy hosszú
percekig csak a saját lélegzetvételünk,
s hasonló képtelen nyugtatók.
A mása
Ami volt, a bútorok, régi cipők,
cipőkanalak, kisszekrény, a függönyök
már nincsenek, elraboltak mindent.
És jogosan, ez a legbosszantóbb.
De felépítettem újra, korhűen.
Ott állok és kinézek az ablakon.
Mama lent gondozza a virágokat.
Integet, szegény nem tudja,
hogy ez csak a mása az egykorinak.
Lemegyek és elmondom neki.
Nem értem, súgja, és visszaküld,
hogy vegyek fel egy kardigánt.
Kérjek a papától, ha nem hoztam,
neki van több is, még cipőt és sötét
nadrágot is ad, ha megyünk a templomba.
Otthonos ez a felépített múlt-makett.
Megerősít a tudatlanság, fogalmam sincs,
ki hány éves épp, s hogy öregszenek-e.
Leragadtunk ennél
Az élet megy tovább.
Nem. Most az egyszer nem megy tovább.
Leállunk. Jön a végtelen tipródás, várakozás.
Megáll az élet, dehogy megy tovább.
Hová menne tovább? Része voltál, nélküled leáll.
Leállnak az autók a pályán. Nem billen semerre.
Egál. Az élet megtorpan, megáll. Állunk a pirosnál.
A szél is vár, a frontok is. Nem törnek be.
Ez az idő marad, éppen nem tavasz.
Nem fakul tovább a színes falragasz.
Hová menne az élet? Elvitted magaddal.
Leragadtunk ennél, egyforma szavakkal.
Egy utca melankóliája
Ingatag távolság.
Függőhídként mozog a járda.
Mindkét oldalon szigorú
házfrontok néma áradozása.
Ablak néz rám, közelít.
Az asztalon kiszáradt váza.
Múlhatatlan délutánt játszik
a visszavont mozdulatok háza.
Odabent míves csillár.
Magas ágyak, árnyak.
Ugyanezt láthatják majd,
kik nélkülem visszajárnak.
A kerítésen túl moha terjed.
Fenyők hosszú, pikkelyes combjai.
A horizonton várakozó nap
távoli tűzfalra szeretne omlani.
Akik itt laktak, nem halnak meg.
Otthontalanságom újra átrendezik.
Az utcában minden azt súgja,
hogy megint ilyen múlt következik.
Kulcs volt a nyakában
Elmentünk Pécsre, megnézni, milyen a mama öregen.
Olyan. Kulcs volt a nyakában, a múltkor elhagyta a lakásban.
Kell, hogy ki tudjon menni. El, a templomig.
Még mindig több személyre készít. Nem halhattak meg.
Szendvicsek a hűtőben. Szalámis-sajtos. Nekik.
Ott száradnak el. A szobában régi lemezek.
AC/DC, Demis Roussos. Olyan, mintha külföldön lenne.
Azt mondta.
Szerzők
-- PRAE.HU --
A prae.hu művészeti portál 2006 óta jelenik meg, naponta friss művészeti hírekkel, tudósításokkal, és elemzésekkel, interjúkkal. Hat művészeti ág (irodalom, art&design, építészet, színház, zene, film) mellett gyerekrovata is van.
További írások a rovatból
irodalom
Megjelent a szerző emlékiratainak folytatása, A másik egy
