Cseh Gergely Bendegúz kijelentette: szerinte nem túllépni kell a történelmen, vagy egyszerűen egy pallossal elvágni, hanem lassan "megemészteni". Előadásában rámutatott: az érintett levéltárak működését máig politikai és szakmai viták övezik.

Példaként említette, hogy a legrégebbi, 1990 óta működő, az egykori keletnémet állambiztonsági minisztérium (Stasi) iratait őrző levéltár esetében legutóbb épp 2011-ben bontakozott ki vita arról, vajon lehet-e alkalmazott az intézetben egykori Stasi-tag.

Arra is rámutatott, hogy sehol sincs úgynevezett teljes aktanyilvánosság, az áldozatok adatait nem szolgáltatják ki bárkinek.
Ennek a kérdéskörnek minden jogi megoldása egyfajta egyensúlyozás a nyilvánosság, a kutatás szabadsága és az érintettek adatvédelme között - állította.

Hozzátette: míg a németek például az adatvédelemre, a lengyelek a nyilvánosságra helyezik a hangsúlyt. Megjegyezte azt is, hogy a legtöbb intézményben a praktikus szempontok árnyalják a jogi előírásokat, például az anonimizálás szabályát nem mindenhol tartják be maradéktalanul.

A hangsúly szerinte fokozatosan áttevődik az adatvédelemről a mind szélesebb körű megismerhetőségre, erre példaként említette, hogy a régebben létrejött intézmények szigorúbbak, az újabbak már inkább nyilvánosságpártiak.

A volt szocialista országok közül hétben működik ilyen intézmény, Magyarország mellett Németországban, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában.

A volt Szovjetunió területén, illetve a jugoszláv utódállamokban nincs ilyen.

Cseh Gergely Bendegúz felsorolta: Németországban 111, Lengyelországban 86,4, Csehországban 17,9, Szlovákiában 1,8, Romániában 24, Bulgáriában 7,5, Magyarországon pedig 3,9 kilométernyi iratanyag áll rendelkezésre.

A német társintézményről szólva elmondta: semmilyen listát, adatbázist nem hoznak nyilvánosságra, és a hozzátartozók is csak 2012-től érvényesíthetik betekintési jogukat. Mint mondta, még a hagyományos levéltári segédleteket is csak 2006 óta hozzák nyilvánosságra, utalva ezzel arra, hogy az intézmény akkor jött létre, amikor a személyes adatok biztonsága erősebb volt a kutatás szabadságánál.

Cáfolta azt a hírt is, hogy a németek még a bezúzott iratokat is feldolgozták. Mint mondta, valóban nekiláttak 16 ezer zsák összetépett, leselejtezett irat feldolgozásának, de az eleinte kézzel megkezdett munkát szoftveres feldolgozással váltják fel, és többéves kísérletezés után még csak az idén dolgoznak a kísérleti programon.

Arra is rámutatott: közszereplők esetén sincs korlátlan kutathatóság, a levéltár értesíti a közszereplőt, ha rá vonatkozóan keresne valaki, és ez ellen az érintett bírói fórumon tiltakozhat. Cseh Gergely Bendegúz szerint a legkorlátozottabb kutathatóság Németországban van.

Lengyelországban a Nemzeti Emlékezet Intézete 2000-ben kezdte meg a működését, széles körű tevékenységet folytat, többek között átvilágítási irodát, közoktatási irodát is működtet, továbbá a Lengyel Nemzet Ellen Elkövetett Bűnöket Vizsgáló Főbiztosság az 1939. szeptemberi német megszállásig visszamenőleg folytat vizsgálatot.

Az intézet honlapján az 1989 előtti párt- és államvezetők adatbázisát, az egykori állambiztonsági alkalmazottak listáját, a jelenlegi közhivatalt betöltők átvilágítási dokumentumait, az állambiztonsági szervekkel együttműködők listáját, de még az áldozatok, a kivégzettek vagy deportáltak adatait is nyilvánossá tették.

Csehországban és Szlovákiában (az egykori Csehszlovákia központi állambiztonsági iratai Prágában vannak) a hálózati nyilvántartó könyveket hozták nyilvánosságra. Mindkét intézménynek egy ideig magyar vezetője volt Bukovszky László személyében.

Ugyancsak magyar vezette a román intézményt, Csendes László azonban 2009-ben lemondott a családját érő fenyegetés hatására. Cseh Gergely Bendegúz szerint az ő példája is mutatja, hogy nincs még lezárva az állambiztonsági múlt. A Securitate (a román állambiztonsági osztály) levéltárát tanulmányozó tanács legutóbb 1200 tiszt dossziéját tette kutathatóvá, vagyis nem hozta nyilvánosságra - hangsúlyozta Cseh Gergely Bendegúz.
A legfiatalabb, de korábban már létrejött, majd megszűntetett bolgár intézmény annyiban különbözik a többitől, hogy Bulgáriában a kárpótlás még nem zárult le, az intézet ehhez igazolásokat ad ki.

Egyedi szabályozás az is, hogy állambiztonsági érintettséget csak ez az intézet állapíthat meg, bárki más teszi ezt, az szigorúan büntetendő.

Magyarországon 1997-ben hozták létre a Történeti Hivatalt, amelyből 2003-ban alakult az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. Az iratanyag mellett 7,2 millió mikrofilmet, továbbá fényképeket, mozgófilmeket, hangszalagokat őriznek itt.

2003-tól az egykori hálózati személyek adatai is megismerhetők, a közeli hozzátartozók pedig kezdetektől öröklik a megismerhetőség jogát.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2011 februárjában indított előadás-sorozatot, amelynek célja az intézményben folyó tudományos kutatás és iratfeldolgozás bemutatása.