irodalom
2012. 06. 12.
L. Simon László új esszékötete
Székesfehérváron mutatták be L. Simon László új esszékötetét; a Szubjektív ikonosztáz című, 376 oldalas kötetet Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója méltatta.
A Ráció Kiadó által az Ünnepi Könyvhétre megjelentetett, számos képpel illusztrált kiadvány a szerző legújabb művészeti írásait, elméleti szövegeit, valamint a fotó- és képzőművészettel kapcsolatos olvasmányos esszéit tartalmazza.
Baán László szerint a könyv két dologról szól: magáról a képzőművészetről és természetesen a szerzőről. „Állandó visszatérő kérdés a könyvben a hagyomány és a modernitás viszonya. Az író közel akar vinni ahhoz a közönséghez, amely érti a modern alkotásokat. Olyan világba juthatunk el, amely egy kicsit az árnyékban lévő művészekre is reflektorfényt irányít. Az adott alkotókat és művészetüket a szerző úgy fedi fel, hogy kezdjük megérteni őket, elkezdjük látni, amit addig nem láttunk” – mondta.
A Teremtő szó című fejezetet külön is kiemelte a főigazgató: L. Simon László leírta, amit „ma sehol sem olvashatunk”, hogy a művészet olyan út, amely végül is az Istenhez vezet el bennünket. A szerző a kortárs képzőművészet legfontosabb jelszavával, a reflexióval foglalkozik. Vitatkozik vele, szerinte az igazi művészet nem hivatkozásművészet, hanem önmaga válik hivatkozási ponttá.
„A szerzőt ismerve tudom, van benne lendület, a mindennapokban, kultúrpolitikusként meg akar győzni az igazáról. Itt azonban nem így viselkedett, kultúrpolitikusi vénáját egy másik szobában hagyta. Aki elolvassa a kötetet, egy szeretetreméltó, kamasz fiatalembert ismerhet meg L. Simon Lászlóban: lázadóként mindent tud a világról, de közben sokszor szembesül vele, hogy mégsem tud mindent róla” – fogalmazott Baán László.
L. Simon László József Attila-díjas író, szerkesztő, kultúrpolitikus. 2004 és 2010 között a Magyar Írószövetség titkára. 2010-től országgyűlési képviselő (Fidesz), az Országgyűlés kulturális- és sajtóbizottságának elnöke.
Baán László szerint a könyv két dologról szól: magáról a képzőművészetről és természetesen a szerzőről. „Állandó visszatérő kérdés a könyvben a hagyomány és a modernitás viszonya. Az író közel akar vinni ahhoz a közönséghez, amely érti a modern alkotásokat. Olyan világba juthatunk el, amely egy kicsit az árnyékban lévő művészekre is reflektorfényt irányít. Az adott alkotókat és művészetüket a szerző úgy fedi fel, hogy kezdjük megérteni őket, elkezdjük látni, amit addig nem láttunk” – mondta.
A Teremtő szó című fejezetet külön is kiemelte a főigazgató: L. Simon László leírta, amit „ma sehol sem olvashatunk”, hogy a művészet olyan út, amely végül is az Istenhez vezet el bennünket. A szerző a kortárs képzőművészet legfontosabb jelszavával, a reflexióval foglalkozik. Vitatkozik vele, szerinte az igazi művészet nem hivatkozásművészet, hanem önmaga válik hivatkozási ponttá.
„A szerzőt ismerve tudom, van benne lendület, a mindennapokban, kultúrpolitikusként meg akar győzni az igazáról. Itt azonban nem így viselkedett, kultúrpolitikusi vénáját egy másik szobában hagyta. Aki elolvassa a kötetet, egy szeretetreméltó, kamasz fiatalembert ismerhet meg L. Simon Lászlóban: lázadóként mindent tud a világról, de közben sokszor szembesül vele, hogy mégsem tud mindent róla” – fogalmazott Baán László.
L. Simon László József Attila-díjas író, szerkesztő, kultúrpolitikus. 2004 és 2010 között a Magyar Írószövetség titkára. 2010-től országgyűlési képviselő (Fidesz), az Országgyűlés kulturális- és sajtóbizottságának elnöke.
További írások a rovatból
A Könyvfesztiválon Pierre Assouline-t kérdezték a Goncourt-díjról
Más művészeti ágakról
Mit jelent az ifjúsági irodalom ma? – kerekasztal-beszélgetés
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon