Ana Brndarić

Szieszta a kővárosban

A feketébe öltözött asszonyok vakon a gyomorba hatolnak, alig kapok levegőt. Fekete a sötétség odabent, majd valami lámpácskákat gyújtanak. Az arc száraz, akár a hulla bőre, a ruhák pedig susognak és mosószerillatúak. Asztalhoz ülnek, az egyik kávét rotyogtat a rezsón. A többiek behunyják szemüket. HÉÉé, ott! A legsötétebb az egészben az, kedves tudósítóm, hogy nem fognak beszélni. S ha legalább az egyik arcába belenézhetnék, amelyhez görbült ujj közeledik, melyen véletlenül átesik a kendő leple. HÉÉé, ott lenn.

(2005)

(Orcsik Roland fordítása)

Olja Ivančević Savičević

*

a kádban megnő a lábam. elhagy engem a lábam. tegnap még megérinthettem a talpammal a fejem búbját.
elhagy engem a lábam, vagy csak a fejem emelkedik el a földtől.
nem tudom, mi történik, de a fölső polc könyvei találkát adnak nekem.

(2007)

(Kollár Árpád fordítása)

Marko Pogačar

Göröngyök

Éjjelente a szeder a sötétség göröngyeivé válik. Lemondunk a látásról, tapintásra hangolódunk, elkülönítjük a puhát a keménytől, sietve fölemeljük a réteges szoknyák szegélyét, mintha titkos erotikus munkáról lenne szó, élvezetlopásról, szexuális rablásról. Hogy nem ártatlan ez a munka, láthatjuk abból, amikor belépünk a házba kezet mosni – könyékig foltosan az édes szedervértől. Az erotikus metaforikát ekkor lazán leválthatná egy sokkal gonoszabb, ám lelkiismeretünk makulátlan. A termések az edényekbe kerültek, az apa kiválogatja őket, megmossa, előkészíti a lábasokat és a cukrot az alkimista átalakításhoz, a gyümölcs dialektikájához: kiszívni a létező fényt az érett, szaftos sötétség szívéből.

(2010)

(Orcsik Roland fordítása)