Ekkor kerültek kalapács alá Rippl-Rónai József művei, amelyek 6 milliós indítás után egész magasra szárnyaltak.

A Kalapos hölgy portréja, egy sejtelmes szépségű fiatal nő olajjal festett arcképe minden bizonnyal a századforduló éveiből való. Ezt erősíti, hogy a kép szerepelt a festő 1902-es kiállításán a Merkúr Palotában.

Az érzékenyen ábrázolt fiatal nő portréját sokan szerették volna megszerezni, így 30 millió forintig, a három napos árverés legmagasabb licitjéig folyt érte a verseny.

Jól járt, aki a másik Rippl-Rónai olajképet, a védett Virágzó fákat 26 millió forintért megszerezte, mert egyúttal a kép hátoldalát fedő kartonon egy kalapos női fej tanulmányt is kapott.

Gulácsy Lajos sötéttónusú keleti jelenet című olajképe 2,2 millióról 2,6 millióig bírta. Kikiáltási áron, 950 ezer forintért kelt el Egry József korai olaj tájképe. A Ferenczy- és Vaszary-tanítvány Jobbágyi Gaiger Miklós Három grácia című vászna 1919-ből 440 ezer forintról 750 ezerre ment fel. Martyn Ferenc 1927-es pasztell párizsi látképét 160 ezer forintról indították, és 480 ezernél ütötték le. Csernus Tibor akvarelljét 460 ezerről 600 ezerre verték fel, Tihanyi Lajos litografált Ady-portréját 140 ezerre háromszorozták.

Kevésbé volt látványos a régi mesterek műveit kínáló kollekció árverése. Ebből az anyagból a legtöbbet a genovai barokk állatképfestő 1700 körüli munkája ért, Giovanni Agostino Cassana védett képét 4,4 millió forintért vették meg.

Nem sokkal maradt el ettől az ártól Karl Kaufmann Velence-ábrázolása, a méretes vászonért 3,4 milliót kértek és 4 milliót adtak. Bernhard von Guérard mitológiai tárgyú képe, az 1811-re datált Psyché a neoklasszicista mester főművei közé tartozik.

A tájba helyezett bájos lányalakért 1,8 millióról 3,4 millió forintig licitáltak. Egy Rubens után a 18. században festett vászon 1,2 millióért, Székely Bertalan női képmása 1,1 millióért, egy 19. századi lengyel festő lóvásár képe 1,3 millióért ment el. Madarász Viktor Washington-portréját 120 ezer forintról félmillióra verték fel.

A harmadik nap a műtárgyak sokfélesége miatt volt vonzó. Ott voltak vagy megbízással képviseltették magukat a gyűjtők, akik a hazai műkereskedelemben szinte egyedülálló, német és svájci magángyűjteményekből származó ókori görög-római tárgyakra licitáltak.

Többnyire kikiáltási áron, vagy néhány licitlépcsővel feltornázva, ezeket néhány tíz és néhány százezer forintért szerezték meg.

Szerette a közönség a herendi porcelánokat, egy csésze Ferenc József címeres monogramjával 110 ezer forintra négyszerezett, egy kávéskészletért pedig 340 ezer forintot adtak.

Egy habán fedeles korsót 800 ezer forintért vettek meg, egy tatai ónmázas fajansz spárgatartó 420 ezerre duplázott, a Kernstok Károly gyűjteményéből származó holicsi Lovas huszár 650 ezer forintról 1,2 millióig maradt versenyben.

A bútorokért és a keleti szőnyegekért már csak kikiáltási áron akadt vevő, egy 19. századi francia kandallóóra azonban 1,2 millióról 2,2 millióig jutott. Az ékszerekből, karórákból és az ezüst használati és dísztárgyakból a gyűjtői darabok keltek el.