- A sport és az irodalom egykor szorosabban kapcsolódott egymáshoz: az 1924-es amszterdami olimpián Mező Ferenc még irodalmi aranyérmet nyerhetett, ezután azonban megszűnt a versengés a művészeti ágakban - emlékeztetett a beszélgetés elején a moderátori szerepet betöltő Monspart Sarolta világbajnok tájékozódási futó.

Gáspár György, a PIM kiállításának egyik kurátora ezekre az időkre is emlékezve hívta meg a sporttal szorosabb kapcsolatot ápoló öt írót, akiktől egy-egy, olimpiával kapcsolatos rövid alkotást is kért, végül azonban úgy alakult, hogy Zalán Tibor és Nagy Gabriella csak műveikkel tudtak jelen lenni a beszélgetésen. A megjelentek viszont elmondták, hogy sporthoz való kötődésük nem merül ki a televíziós közvetítések nyomon követésében. Egressy Zoltán és Garaczi László az íróválogatottban futballoznak, noha utóbbit egy éve lábsérülése távol tartja a játéktól.


Drámai kiejtés

Kiss Noémi fiatalon versenyszerűen úszott, majd vízilabdázott és kosárlabdázott, most is rendszeresen úszik és fut.

- Az önfeledtség nincs meg a versenysportban - állapította meg az írását felolvasó Egressy Zoltán, hozzátéve: - Balsors sincs, mert az jön-megy. Ezt nemigen tudták Pekingben a magyar közvetítők, mulatságos volt, ahogy legtöbbjük személyes sértésnek vette a vereséget, mivel így ő is lemaradt az éremről - jegyezte meg. Azt is elárulta, ez az olimpia már nem kötötte le úgy a figyelmét: - Talán mindenből túl sok van, mint szezon közben focimeccsből. Mikor beindul a Bajnokok Ligája, minden nap egy újabb kihagyhatatlan mérkőzés - figyelmeztetett és hozzátette: - Az olimpia éremtáblázatán elért gyengébb helyezésünk nem jelent tragédiát: merjünk huszonegyedikek lenni.

Garaczi László is egyetértett azzal, hogy nem kell olyan véresen komolyan venni az olimpiát. Megjegyezte azonban, sok sportág képviselői csak itt tudják megmutatni magukat, ezért drámai, ha kiesnek, főleg, ha nem önhibájukból. Az író Ungvári Miklós esetét hozta fel, akit a legjobb cselgáncsozónak tart ma a világon, a bírók mégis megfosztották a jó szereplés lehetőségétől.


50 és a halál közti férfiak

- Úgy gondoltam, az idei olimpia is csak a férfiuralom bizonyítéka lesz: férfibírók, férfiedzők, férfidiktatúra - vallotta be az írásában a nők szerepét vizsgáló Kiss Noémi. Hozzátette azonban, a pekingi úszószámok megbontották a nemek hierarchiáját. Az úszónők is férfiak lettek, eltűnt a másodlagos nemi jelleg, legalábbis látványban: több perc alatt jön rá az ember, nők vagy férfiak úsznak-e. Az ok: mindenki cáparuhában úszik már.

- "A lányokkal az a baj, hogy kettessel kezdődik a személyi számuk" - idézte egy másik sportágat vizsgálva a fiatal írónő Laurencz Lászlót, a kilencvenes évek női kézilabda válogatottjának kapitányát. Kiss Noémi úgy vélte, a férfi edzők lekezelő magatartása a pekingi olimpián is megmutatkozott.

- Lehet, hogy a meccset elveszítő kézislányoknak kettessel kezdődik a személyi számuk, de az azt megnyerő ellenfeleiknek is - hívta fel a figyelmet Egressy Zoltán Laurencz mondásának értelmetlenségére.

Monspart Sarolta megállapította: - A magyar sportvezetők és edzők között olyan ritka a nő, mint a fehér holló, de fiatal sincs sok. Csúnyán hangzik, de az olimpiára kiutazó hivatalos küldöttség szinte csak 50 és a halál közötti férfiakból állt.

Zalán Tibor írásában a szuperhősök mellett az embert hiányolta az olimpiáról. A héroszok küzdelme akkor érdekes, ha annak az emberi világban is van jelentősége - véli az író, s példaként az atlantai játékok idején, az olimpiai faluban történt robbantás televíziós közvetítését idézte fel. A szörnyű helyszíni képek után a stúdióba összerántott beszélgetést egy zakóba, nyakkendőbe és skótkockás alsónadrágba öltözött híradós vezette. Az asztal mögül a kamera elé kényszerülő műsorvezetőnek a saját imázsánál fontosabb volt az emberek megnyugtatása: a héroszok küzdelmében feltűnt a maga jó szándékával a kisember - értékelte az emlékezetes pillanatot az író, aki maga is Atlantában volt az olimpia idején.


A Nirvána partjain

Garaczi László Ezüstnyár című írásában az olimpiai teljesítménykényszert boncolgatta. - Csütörtök van, az olimpia második hete, és még nincs aranyunk, ez rosszabb, mint Mohács vagy Trianon. Egyesek a sportolók ólombányába küldését szorgalmazzák, mások szerint ideje volt a kijózanodásnak: nekünk Peking kell. Egy másik cikk szerint Athén után lefejeztük a magyar doppinglobbit, ennek isszuk most a levét - idézett internetes fórumokat az író és emlékeztetett arra: a sportot eredetileg arra találták ki, hogy az ember addig se háborúzzon.

- Mi, magyarok annyira békepártiak lettünk, hogy még játékból sem verjük meg a másikat. Megközelítettük a Nirvánát, minden ellenfelet megajándékozunk a győzelem örömével - vélte némi iróniával.

Nagy Gabriella a versenyre való felkészülés lelki oldalát kutatta Rejtély borítékban című munkájában. Minden versenyző győzni akar, de indulhat-e azzal a gondolattal, hogy az alulmaradásnak is van esélye? Meddig mehet el az önszuggesztió, mikor segít, és mikor tesz újabb terhet a sportoló vállára? - boncolgatja az írónő.

- Azoknak a lelkiállapotába nehéz beleélnem magamat, akik évekig készülnek egy ügyességi számra, például felmennek a gerendára, és ott egy percen múlik számukra a siker. Én valószínűleg összerogynék - vallotta be Garaczi László.

Egressy Zoltán is úgy vélte, a kiélezett helyzetekben éppen az segíthet, ha a versenyző nem gondol rá, hogy ez élete legfontosabb pillanata, vagy hogy hányan nézik a produkcióját.

- Sok olyan kiváló sportoló van, aki mindent megnyert, egyedül az olimpiát nem, így Wichmann Tamás vagy most Kovács Kati egyesben - emlékeztetett.

Az olimpiai győzelemhez elsősorban szerencse kell - árulta el a közönség soraiban helyet foglaló Németh Angéla. Az 1968-as mexikói olimpián gerelyhajításban győztes atléta felidézte: sportágában akkoriban még nem volt világbajnokság, így az olimpiai játékokon jóval nagyobb volt a tét.

- Én azonban nem erre gondoltam, játéknak fogtam fel az egészet - jegyezte meg a gerelyhajítónő. Ironikusan megjegyezte, hogy ebben "segítette" az olimpikonokat az akkori sportvezetés is: a mexikói aranyéremért csupán 28 ezer forintot kaptak, mikor egy Trabant 46 ezer, egy lakás 320 ezer forintba került.

- Sajnos ma már nagy pénz van az olimpiában, ez magyarázza a doppingot is - jegyezte meg az olimpikon.