Az Emlékezés-Pamiec II. - lengyel menekültek Magyarországon 1939-1946 című kötet bemutatóját a varsói Magyar Nagykövetség, a Lengyel Háborús Veteránok és az Elnyomás Áldozatainak Hivatala (UDSKiOR), a varsói Szilézia Baráti Társaság, valamint a könyvet megjelentető Rytm kiadó szervezte. A rendezvény csaknem kétszáz vendége között Kazimierz Nycz bíboros varsói érsek, Kiss Róbert magyar nagykövet, több veterán és menekült, valamint leszármazottaik is megjelentek.

Az albumban, amelynek védnökségét a lengyel államfő vállalta, a szerzőpáros, Grzegorz Lubczyk volt budapesti lengyel nagykövet és felesége, Krystyna, valamint Krzysztof Ducki grafikus több száz fényképet és emlékiratot publikált. Kiemelték, hogy az első kötetben a II. világháborús lengyel menekültügy egész történetét vázolták fel, míg a másodikban már konkrét személyek történeteire összpontosítottak.

Az emlékiratok, levelek részletei elsősorban a civil menekültek mindennapjait mutatják be, mert a katonák Magyarországról általában továbbszöktek Nyugat-Európába, hogy folytathassák a fegyveres harcot. A lengyel menekültek hagyatékából származó dokumentumok egy részét a szerzők a leszármazottaktól kapták, de a fotódokumentáció mintegy 700 darabját a sárvári levéltárban találták meg.

A bemutatón Olgierd Lukaszewicz, a lengyel színművészek egyesületének elnöke olvasott fel részleteket egyebek között abból a levelezésből, amelyet a háború által gyakran örökre szétválasztott házaspárok írtak egymásnak. Az egyik ilyen levélváltás szereplője Kazimierz Gurgul, a lengyel emigráns kormány magyarországi képviselője, aki sosem ismerhette meg akkor született fiát, mert a menekültek oltalmazásáért 1944-ben a németek a mauthauseni koncentrációs táborban kivégezték.

A szerdai rendezvény külön meglepetéseként Marton György magyar nemzetőr altábornagy Jan Ciechanowskinak, az UDSKiOR ügyvezető igazgatójának egy arany zászlószöget adott át, amelyet édesapja Waclaw Scaeovola Wieczorkiewicz lengyel tábornoktól kapott. Marton elmondása szerint ezzel a gesztussal tett eleget a lengyel tábornok elkötelezettségének, aki maga akarta visszahozni hazájába a zászlószöget.

Magyarországon közel 120 ezer lengyel lelt menedékre a II. világháború idején: 1939 és 1946 között csaknem kétszáz magyarországi településen voltak megtalálhatók.