irodalom
2012. 05. 15.
Újvidéki magyar írók az Idegennyelvű Könyvtárban
Három, Magyarországon élő újvidéki író: Ladik Katalin, Fenyvesi Ottó és Balázs Attila beszélget Újvidékről, az elfeledett és szétesett Jugoszláviáról, kapcsolatokról, barátságról és szerelemről szerdán az Újvidék írói - írók Újvidéke című irodalmi esten az Országos Idegennyelvű Könyvtárban Budapesten.
Virág Bognár Ágota, a könyvtár tanácsosa, az irodalmi est moderátora elmondta az MTI-nek, hogy a három szerző olyan három kötetét mutatják be, amelyekből feltérképezhető a Vajdaság és Újvidék szellemi miliője.
Újvidékről, a városról beszélget velük, pályakezdésük idejéről és arról, hogy a délszláv háború előtt milyen nyitott szellemi közeg jellemezte e térséget, hozzátéve, hogy helyszínként mindhármuk művében meghatározóan jelenik meg a Vajdaság. A szerzők a 90-es években a délszláv háború kitörése miatt kerültek Magyarországra.
Ladik Katalin József Attila-díjas költő Élhetek az arcodon? című regényes élettörténetének markáns újvidéki vonala van. Balázs Attila "Kinek Észak, kinek Dél. Vagy a világ kicsiben" című regénye szinte teljes egészében a város történetéről szól.
A könyv a Duna túlpartján lévő Péterváradi vár történetével kezdődik, majd szó van a Mária Terézia által adományozott szabad királyi város státusáról, a délszláv háború, de a háború utáni időszak is szerepel a kötetben. A regény a feledésre ítélt közegről és a jugoszláv létről szól - összegezte Virág Bognár Ágota.
Fenyvesi Ottó Halott vajdaságiakat olvasva című verses kötete az irodalmi elődöket, ősöket idézi fel. Tulajdonképpen egy olyan verses enciklopédia, amely Csáth Gézától - aki Szabadkán született - kevésbé ismerteken át egészen Juhász Erzsébetig, az író pályatársáig vonultatja fel a térség híres művészeit.
Kifejtette, hogy a beszélgetésen az akkori földrajzi, szellemi és művészeti teret próbálják körbejárni és beszélnek arról is, hogy ennyi év elteltével Újvidék vajon milyen fogódzót tud nyújtani számukra és mennyiben más a mostani Újvidék, mint amiben annak idején léteztek és írtak.
Virág Bognár Ágota arról is beszélt, hogy amikor e három vajdasági szerző pályája elindult, még létezett az Új Symposion című folyóirat, a periodika először 1964-ben jelent meg. Fenyvesi Ottó és Balázs Attila az utolsó symposionista nemzedékhez tatozott, Ladik Katalin pedig az elsőhöz.
A költőnő első írásai még a Tolnai Ottó Kossuth-díjas író, költő szerkesztette irodalmi újságban jelentek meg. Tolnai 1974-ig volt szerkesztője az Új Symposionnak.
Újvidékről, a városról beszélget velük, pályakezdésük idejéről és arról, hogy a délszláv háború előtt milyen nyitott szellemi közeg jellemezte e térséget, hozzátéve, hogy helyszínként mindhármuk művében meghatározóan jelenik meg a Vajdaság. A szerzők a 90-es években a délszláv háború kitörése miatt kerültek Magyarországra.
Ladik Katalin József Attila-díjas költő Élhetek az arcodon? című regényes élettörténetének markáns újvidéki vonala van. Balázs Attila "Kinek Észak, kinek Dél. Vagy a világ kicsiben" című regénye szinte teljes egészében a város történetéről szól.
A könyv a Duna túlpartján lévő Péterváradi vár történetével kezdődik, majd szó van a Mária Terézia által adományozott szabad királyi város státusáról, a délszláv háború, de a háború utáni időszak is szerepel a kötetben. A regény a feledésre ítélt közegről és a jugoszláv létről szól - összegezte Virág Bognár Ágota.
Fenyvesi Ottó Halott vajdaságiakat olvasva című verses kötete az irodalmi elődöket, ősöket idézi fel. Tulajdonképpen egy olyan verses enciklopédia, amely Csáth Gézától - aki Szabadkán született - kevésbé ismerteken át egészen Juhász Erzsébetig, az író pályatársáig vonultatja fel a térség híres művészeit.
Kifejtette, hogy a beszélgetésen az akkori földrajzi, szellemi és művészeti teret próbálják körbejárni és beszélnek arról is, hogy ennyi év elteltével Újvidék vajon milyen fogódzót tud nyújtani számukra és mennyiben más a mostani Újvidék, mint amiben annak idején léteztek és írtak.
Virág Bognár Ágota arról is beszélt, hogy amikor e három vajdasági szerző pályája elindult, még létezett az Új Symposion című folyóirat, a periodika először 1964-ben jelent meg. Fenyvesi Ottó és Balázs Attila az utolsó symposionista nemzedékhez tatozott, Ladik Katalin pedig az elsőhöz.
A költőnő első írásai még a Tolnai Ottó Kossuth-díjas író, költő szerkesztette irodalmi újságban jelentek meg. Tolnai 1974-ig volt szerkesztője az Új Symposionnak.
További írások a rovatból
Bemutatták a Sir Gawain és a zöld lovag legújabb fordítását
Más művészeti ágakról
Mit jelent az ifjúsági irodalom ma? – kerekasztal-beszélgetés
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon