Rétvári Bence, a közigazgatási tárca parlamenti államtitkára azt mondta: "igazságkérdésről van szó", a legfontosabb, hogy megismerjék az elmúlt negyven évet, minden szinten.

Ahhoz, azonban hogy ez megtörténhessen, a legfelső szinttől kell elindulni: hogyan találták ki a rendszert, hogyan működött a hatalom, kik voltak a haszonélvezői és a kommunista államhatalom birtokosai. Őket kell megnevezni - hangsúlyozta.

A választókat, a társadalmat érdekli az ügynökkérdés - mondta -, ezért foglalkozni kell vele. A "jog eszközével" választ kell adnia a politikának, ugyanakkor ezzel szavazatokat nyerni nem lehet - tette hozzá egy felvetésre válaszul.

A kereszténydemokrata politikus azt mondta, az igazságtételnek a Nemzeti Emlékezet Bizottság lehet majd az alapja. A vonatkozó koncepció még ebben a hónapban megszülethet - jelezte, hozzátéve: abban bíznak, hogy a bizottság képes lesz tudományos válaszokat, illetve a törvényi szabályozáshoz javaslatokat adni. Azt szeretnék, ha az információk minél szélesebb körhöz eljutnának.

Kérdésre válaszolva kifejtette: "műfajában más" jön létre, mint az eddigi bizottságok, és ha elfogadják a törvényt, át kell tekinteni, milyen iratok kerülhetnek át még a levéltárhoz. Szintén e testület lesz illetékes a mágnesszalagok ügyében.

Ungváry Krisztián történész, az 1956-os Forradalom Dokumentációs és Kutatóintézet tudományos munkatársa arról beszélt, hogy "hazugnak és aljasnak" tartja azt a szabályozást, amely ma Magyarországon érvényes, és amely aláásta a demokratikus jogállamba vetett hitet. Magyarországon ügynökkel szemben senki még soha pert nem nyert - jegyezte meg.

Nem történeti, hanem morális és politikai kérdésről van szó. Ma a politikai közszereplők élnek és visszaélnek ezzel az üggyel, ami nem helyes - vélekedett. Meddig tartható fenn az állapot, hogy az igazságosság és a demokrácia ebben szemben áll? - tette fel a kérdést.

Hack Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának oktatója, volt országgyűlési képviselő azt mondta, azért foglalkoznak a kérdéssel, mert ez olyan adósság, amelyet mindmáig nem rendeztek. Az ügynökökre vonatkozó adatok legyenek ugyanolyanok, mint a párttagokra és a munkásőrökre vonatkozó adatok - sürgette, hozzátéve: minden kelet-európai megoldás nagyobb nyilvánosságot valósított meg, mint a magyar.

Kutrucz Katalin, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató-helyettese rámutatott: nem lehet csak az ügynökkérdésre leszorítani ezt a témát, a múltunk megismeréséről van szó. Az emberek részéről nagy az elfojtás, a családok nem beszélnek arról, mi történt.
A törvényen lehetne sokat javítani - jegyezte meg, hozzátéve: mindennél fontosabb lenne azonban a hallgatás falát megtörni, hogy az emberek próbáljanak érdeklődni a saját történeteik iránt.

A korábbi országgyűlési képviselő szerint nem az állampolgárok és kutatók általi megismerhetőséggel, hanem a nyilvánosságra hozatallal van a probléma. Sehol sem született ugyanakkor tökéletes megoldás - mondta.

Ungváry Krisztián ezzel kapcsolatban megjegyezte: releváns iratok hiányoznak levéltárakból, így sok minden nem is ismerhető meg. Felmerül a kérdés, hogy a szocialista kormányok gyakorlatához képest történik-e változás - mondta. Megjegyezte: a német kutatási metódus sokkal kedvezőbb, mint a magyar.

Hack Péter szerint ugyanakkor nem baj, ha leszűkítik ezt az ügyet az ügynökkérdésre. A múlt egészét ugyan nem tárják fel ezzel, de fontos részét lehet megismerni - mutatott rá.

Ez nem a múlt rendezésére irányul, hanem arról szól, milyen üzenetet küld a jogállam a polgárainak. Ha azt, hogy nem éri meg a diktatúrákkal együttműködni, akkor az jó üzenet- mondta. A jogállam törvényeinek olyanoknak kell lenniük, amelyek "A jövő mindenkori diktatúráját" figyelmeztetik, egyszer fizetni kell az elkövetett bűnökért. Az új törvénynek ugyanakkor nyilvánosságpártinak kell lennie - hangsúlyozta.

Lánczi András, a beszélgetést szervező Mathias Corvinus Collegium kuratóriumának elnöke szerint azért van napirenden a téma, mert sok embert érdekel. Hozzátette: olyan kérdésről van szó, amely az állam szuverenitását érinti, és amelyre szemmel láthatóan a népakaratnak nincs befolyása. Még egyik ország sem döntötte el igazán, hogy a felejtés vagy a megbocsátás legyen a megoldás, és megnyugtatóan sehol sem szabályozták ezt a kérdést - állapította meg.