Az előadás célja a roma folklór, valamint a kortárs kifejezéstár ötvözése: annak a közös szótárnak a megtalálása, amely a különböző háttérrel rendelkező fiatalok közös improvizációján keresztül születik meg - mondta el a produkció nyilvános próbáján Constanza Macras, aki 2003-ban alapította az európai táncvilág leghaladóbb formációi közé tartozó DorkyPark társulatot.

A kezdeményezésben részt vevő prágai Goethe Intézet képviselőjének elmondása szerint 2008-ban kezdett kibontakozni egy olyan projekt gondolata, amely a Közép-Kelet-Európát ma érintő legfőbb társadalmi kérdésekre koncentrál, de levetkőzve az oktatói attitűdöt, elsősorban a problémák művészi megfogalmazásának az elősegítésére törekszik.

Az Open for Everything/Mindenre nyitottan elnevezésű produkció ennek - az azonos címet viselő - kezdeményezésnek az első fázisa. Az előadás alapkoncepciója a helyiek bevonása volt olyan kívülről érkező művész irányítása alatt, aki kortárs módon közelít az adott társadalmi kérdésekhez.

A szereplőválogatások négy városban - Budapesten, Miskolcon, Kassán és Prágában - zajlottak. Macras szerint azokra a fiatalokra esett a választása, akik már az első pillanatban levették a lábáról. Mint hozzátette: a résztvevők között vannak amatőrök, akik csak néptáncot tanultak és akadnak olyanok is, akik kortárs technikák, néptánc, street dance és hip-hop egyfajta keverékét táncolták. Az általa alkalmazott munkamódszer azonban sokuk számára teljesen ismeretlen volt.

A koreográfus számára elsődleges cél volt, hogy ne közhelyek és ne szánandó emberek jelenjenek meg a színpadon. "Érdekes, hogy a mai napig vándorló népként tekintenek a romákra, pedig ez már rég nem igaz" - mondta Macras. Hozzátette: azok az emberek, akikkel itt találkozott, legalább négy nemzedék óta egy helyben élnek; szemben a táncosaival, akik egyre gyökértelenebbek, mert mindig oda mennek, ahova a munka hívja őket.

"Ahogy egyre inkább elmerültem a romakérdésben, láttam, hogy milyen gazdag ez a kultúra és országról országra mennyire mások az utak, a stílusok, a problémák. Azt gondolom, hogy az ellenük irányuló gyűlölet részben abból fakad, hogy sokan nem tudják meghatározni magát a roma kifejezést és az ismeretlent gyűlölni kezdik" - vélekedett az alkotó.

Macras szerint a produkcióban vannak politikai elemek, de az előadásnak nem célja megmondani, hogy "mi történik a romákkal". A darab a koreográfus, a DorkyPark öt - dél-koreai, német, kanadai, izraeli és holland - táncosa, valamint a résztvevő 17 művész találkozásának a történetét meséli el. Macras szerint olyan "komponált káoszra" számíthat a közönség, amelyben kis mikroorganizmusok léteznek egyszerre a színpadon és a néző választhatja meg, hogy a történések közül melyikre összpontosít.

Az idén februárban indult nemzetközi táncszínházi projekt tizenkét hetes alkotói folyamatának első öt hetében Budapesten gyakoroltak a táncosok, majd Macras berlini stúdiójába, végül Bécsbe utaztak, ahol csütörtökön debütál az előadás. A magyar közönség pedig június 8-án és 9-én láthatja a produkciót a Trafó Kortárs Művészetek Házában.

Macras mindig nagy hangsúlyt fektet munkáiban az aktuális társadalmi kérdésekre. A 2008-as Hell on Earth (Földi pokol) című előadásában Berlin egyik legproblémásabb negyedében élő, bevándorló családokból származó fiatalokkal dolgozott együtt. Megalopolis című előadása pedig 2010-ben a legjobb koreográfiának járó DER FAUST német színházi díjban részesült.