A Bethlen István kormányában csaknem tíz éven át kultuszminiszteri posztot betöltő Klebelsberg Kuno működése a mai magyar politika számára is számos tanulsággal szolgálhat - hangsúlyozta L. Simon László, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága, valamint a Nemzeti Kulturális Alap elnöke a KGRE BTK és a Kodolányi János Főiskola által rendezett konferencián elhangzott köszöntőbeszédében.

Mint megjegyezte, az 1920-as években kultúrára és oktatásra a Bethlen-kormány a költségvetés csaknem tíz százalékát fordította, míg ma a takarékossági intézkedések ezeket a területeket is komolyan sújtják. L. Simon László emlékeztetett arra, hogy az első Orbán-kormány óta a kulturális ágazat költségvetése folyamatosan csökken, a Gyurcsány-kabinet az önkormányzatok külön kulturális normatíváját is eltörölte.

Klebelsberg egész munkásságának fontos eredménye volt a biztonság és a kiszámíthatóság, ez ma sajnos teljesen hiányzik - vont párhuzamot a kultúrpolitikus. Hozzátette: a klebelsbergi politika egyik alapvetésének számított az intézményi függetlenség állami garantálása, és ma is elmondható, hogy a politikának muszáj magát korlátoznia a kultúra területén.

L. Simon László egyetértett az erőforrás-minisztérium élére jelölt Balog Zoltán keddi észrevételével, miszerint az elmúlt húsz év önkormányzati rendszere változatlan formájában fenntarthatatlan, meggondolásra érdemesnek nevezte azonban a megyei önkormányzatok értékeinek megtartását.

Példaként a megyei közgyűjteményi hálózatot hozta fel: értékelése szerint a megyei levéltárak Magyar Országos Levéltár alá rendelése követendő út lehetne a megyei múzeumi hálózat számára is, amelynek intézményeit egy közelmúltban közzétett kormányrendelet a települési önkormányzatok fenntartásába rendeli.

Az ezekben őrzött gyűjteményi anyag több mint 70 százaléka azonban nem a székhelyül szolgáló városokhoz kötődik, ezért a megyei szintű feladatellátást nem lehet elvárni a településektől, azt továbbra is megyei szinten lenne érdemes megoldani - hangsúlyozta L. Simon László.

Mint elhangzott, átalakulóban van a közgyűjteményi rendszer, számos nagy múzeum sok milliós hiánnyal küzd, a Magyar Nemzeti Galériánál nemrég végrehajtó járt. A jogszabályi környezetet ma mégsem olyan, hogy a közgyűjtemények segíteni tudjanak magukon, ezen egy új múzeumi törvényben változtatni kell - mutatott rá a kormánypárti politikus.

"Klebelsberg tisztában volt vele, hogy a demokratikus intézményrendszer működőképessége kerül veszélybe a kiművelt emberfők számának csökkenésével" - fogalmazott L. Simon László, hozzáfűzve: ennek tanulságai ma is látszanak, amikor a parlamentben egyes képviselők a magyar nemzet eredetét vagy a rovásírás hungarikum voltát kívánják megvitatni.

Romsics Ignác előadásában Klebelsberg Kuno kultúrpolitikáját tekintette át. Mint elmondta, az I. világháború utáni Magyarország újjáépítése három személyiség, Horthy Miklós, Bethlen István és Klebelsberg Kuno nevéhez kötődik.

Klebelsberg 1921 decemberében belügyminiszterként került Bethlen kormányába, majd 1922 és 1931 között kultuszminiszterként tevékenykedett.

A Bethlen-kabinet katasztrofális helyzetben vette át az országot, és jelentős adónöveléssel, a köztisztviselők számának csökkentésével, a szociális kiadások komoly visszafogásával és egy népszövetségi kölcsönnel az évtized közepére stabilizálta a gazdaságot.

Ekkor tudott kibontakozni Klebelsberg kultúrpolitikája is: a kultuszminiszter megvetette a pécsi és szegedi tudományegyetemek alapjait, tudományos ösztöndíjprogramot indított, létrehozta a külföldi Collegium Hungaricumok hálózatát, valamint igen jelentős számban növelte a polgári és népiskolákat - mondta el a történész.

Romsics Ignác felidézte: a kultuszminisztert a korban számos támadás érte, miszerint a "rothadó nyugat" kegyeit keresve csak az állástalan diplomások számát gyarapítja, és hogy működése "híján van minden nemzeti vonásnak", a miniszterelnök azonban mindvégig kiállt mellette.

Bethlen és Klebelsberg együttműködése a mai politika számára is példaértékű lehet - vont mérleget Romsics Ignác.

A konferencia további előadásai során Tőkéczki László, Ujváry Gábor, Makkai Béla, Kovács Dávid, Csurgai Horváth József, Miklós Péter és Sarnyai Csaba Máté tekintették át Klebelsberg munkásságát.