Példának okáért az "organikusság", a "fejlődés", a "műegész" és az ehhez hasonló jelzők természetesen továbbra is szóba kerültek a művek megközelítésekor, de a szakág művelői meglehetősen instabil képződményként tekintenek az ilyen értelmezésekre. A konferencián arra keresik a választ, visszaépíthetők-e ezek a fogalmak az irodalomértelmezés 21. századi kereteibe, s ha igen, az milyen hatással van az irodalomtörténet-írói gyakorlatra.

Az irodalomról szóló tudományos megközelítések jelentős része az 1960-as évek örökségének tekinthető, s ennyiben feltehető a kérdés, az akkor kialakított megközelítések mennyiben függenek attól az ideológiai mezőtől, amelyben megfogalmazódtak? A hatvanas évek eszmei irányzatai ugyanis a francia strukturalizmusra és posztstrukturalizmusra, valamint a kialakuló posztmodern elméletekre is nagy hatással voltak, jogos tehát az erre a hatásra vonatkozó kérdés. Foucault-nál például a hatvanas évek ideologikus közege jó pár tiltófát emelt különféle kategóriák köré, amelyek visszatérni látszanak az új évezredben főként új tapasztalatoknak (vagy új ideológiáknak) köszönhetően. A posztstrukturalista a priori feltételrendszer kialakítása során ugyanis hiába törekedtek egy mozgó, újraírható struktúra kialakítására, a diszkurzus, mely megalapozza ezt, nem egy esetben ideológiailag meghatározottként vált felismerhetővé.

A diszkurzív szabályok mozgása tehát több esetben ideológiai (persze egy részben politikai ideológiai, másutt pedig esztétikai ideológiai) természetű, vagyis az elméleti paradigmaváltások során éppenséggel azok a motívumok játszhattak szerepet, amelyeket a leginkább elleneztek vagy igyekeztek háttérbe szorítani. Amennyiben pedig bizonyos fogalmak visszatérhetnek (s most csak egy, az utóbbi időszakban a magyar elméleti közeg számára is fontos esetre, a távollét-jelenlét oppozícióra, s annak Gumbrecht-féle revitalizációjára gondolhatunk), azok persze sosem ugyanazt a diszkurzív pozíciót (s ennek tükrében: jelentést) foglalják el, amelyet korábban - de az előtérbe helyezett párfogalom sem egyszerűen "leváltódik", hanem strukturálisan módosul. Az ideológiai problematika körüljárása során persze nem szigorúan a hatvanas évek irodalomelméleti dilemmáit/vitáit kell előtérben tartanunk, a két világháború közötti irodalmi leírások/narratívák "váltógazdaságában" is akadnak olyan "leletek", amelyeket pl. a nemzeti ideológia tüntetett el (vagy fel), s most módosult vonatkozási rendszerben bukkannak fel ismét (ilyenként említhető pl. a korábban konferenciákon már többször elővett Horváth János- vagy Thienemann-kérdés). Ez leágazhat pl. oda is, hogy miért minduntalan kettős oppozíciókban gondolkodunk, amit Derrida nyomán száműzni szerettünk volna, de ami a bináris kódolás világában újra versenyképtelen eljárásmódnak tetszik.

A konferencia ezeknek a hatásösszefüggéseknek egy-egy elemét járná körül, amiben az a perspektíva is az előadók segítségére lehet, mely az utóbbi néhány évtizedben körvonalazódott, s amely abból indul ki, hogy az ideológiák mentén megtörtént fogalomalkotások és módszerválasztások néhány olyan fogalmat is diszkreditáltak, melyek újfent bejelentették az igényüket a kulturális (és ezen belül az irodalmi) jelenségek leírásakor. Nem feltétlenül elméleti megközelítésekre kell számítani ugyanakkor. Szerephez jutnak azok az esettanulmányok, történeti leletek, melyek az archiválódás folyamatában legalább annyira igyekeztek elrejteni saját ideológiai megelőzöttségüket, mint amennyire felléptek az efféle megalapozások ellen. Csak a modernitás idejét tekintve a késő 19. században, a 20. század elején, a két világháború között, valamint a második világháború utáni érában egyaránt működött az antiideologikus, mégis átideologizált esztétikai szempontrendszerek érvényre juttatása. De korábbi időszakok is bőven adhatnak példát efféle működésre (akár az antikvitást, akár a középkor, akár a felvilágosodás korát vesszük elő).


A konferencia programja

Csütörtök
Eszterházy Károly Főiskola
Líceum (Eszterházy tér 1.)  206.

10.00 Megnyitó

Elnök: Szentesi Zsolt

10.15-10.35
Kabdebó Lóránt
Valóságfeltárás: egy sajátos fogalom a negyvenes évek magyar prózájában

10.35-10.55
Palkó Gábor
Stílus, ornamens, originalitás

10.55-11.15
Török Ervin
Eszményi nem eszményi: Diderot Színészparadoxona és a Rameau unokaöccse

11.15-11.45 Vita

Ebéd

Elnök: Palkó Gábor

14.00-14.20
Hansági Ágnes
Az immanencia illúziója

14.20-14.40
Molnár Gábor Tamás
Megismerés és világszerűség az elbeszéléselméletben

14.40-15.00
Bengi László
Szervesség és szervetlenség fogalmai Kosztolányinál

15.00-15.30 Vita, kávészünet

16.00-16.45
Könyvbemutató
Molnár Gábor Tamás: A (tömeg)vonzás szabályai. Kommunikációs és olvasási modellek Sterne, Calvino és Pynchon egy-egy regényében
A szerzővel beszélget: Bednanics Gábor

A könyvbemutató az Eszterházy Károly Főiskola Bölcsészettudományi Karának Tehetséggondozó Műhelyével közös rendezvény

Vacsora
Esti program


Péntek
Eszterházy Károly Fősikola
B ép. (Egészségház u. 4.) 404.

Elnök Kulcsár-Szabó Zoltán

9.00-9.30
Bónus Tibor
Narratológiák és a tanúságtétel

9.30-9.50
Tamás Ábel
A klasszika-filológia esete az irodalomtudományi tabukkal

9.50-10.10
Smid Róbert
Értelmes graféma, nem értelmezendő véset: Jacques Lacan matémái

10.10-10.40 Vita, kávészünet

Elnök: Bengi László

11.00-11.20
Lénárt Tamás
Búcsú a médiaelmélettől? Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából

11.20-114.0
L. Varga Péter
A császár dizájnere: Az Ellis-olvasás vakfoltjai

11.40-12.00
Bednanics Gábor
A szépség permanens ábrándja

12.00-12.30 Vita

12.30 Zárszó