"Tudom, hogy sokan azt fogják mondani, Bartók kicsit sokat beszél a könyvben. Valószínű, hogy nem beszélt ennyit a valóságban, de ez az én Bartókom. Amennyiben valaki írni akar Bartókról, majd bemutatja máshogy, én azonban ilyennek szerettem volna ábrázolni" - fogalmazott Temesi Ferenc.

A szerző elmondta: főhőse ugyanolyan problémákkal küzd, mint egy átlagos ember: szerelem, házasság, csalódások, válás, pénztelenség.

"Idol helyett emberként kívántam bemutatni. Olyan dolgokat igyekeztem megmutatni, amire az olvasók kíváncsiak" - tette hozzá az író.

A könyv címe eredeti elképzelései szerint a 4856-os zongora lett volna, végül Száraz Miklós György rábeszélésére lett belőle Bartók. A 110 fejezetből álló, 655 gépelt oldalas mű még nincs kinyomtatva, ezért a rendezvényen csak a kéziratokból felolvasva kaptak ízelítőt az érdeklődők.

Temesi Ferenc könyvét dokumentumregénynek tartja, amelynek vázát a tények adják, de a különböző szituációk között vannak általa kitaláltak is. Olyannak mutatta be Bartókot, amilyennek megismerte műveiből, írásaiból, leveleiből. Mindig tanúkat szólaltat meg, akik jól ismerték a zeneszerzőt.

"Ez nem életrajz, hanem egy regény vagy még inkább lélekrajz. A könyv három szálon fut: Bartók itthon, Bartók az Egyesült Államokban és végül az életrajzoló szakasz. Utóbbiban él, dolgozik, de nincs pénze, nincs szerelme. Ezért elkezd írogatni halott barátokról, zenéről, ami egyik napilapba sem kell" - beszélt a rá jellemző szövevényes regényírásról a szerző.

Temesi Ferenc 1949-ben született Szegeden. A gimnáziumi tanulmányi versenyeken elért eredményei miatt felvételi nélkül került be a szegedi egyetem magyar-angol szakára, ahol 1974-ben szerzett diplomát.

1975-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott, ettől kezdve szabadúszó író, műfordító.

Első könyve, a játékos, ironikus, a hagyományos elbeszélés megszüntetésére irányuló írásokat tartalmazó Látom, nekem kell lemennem című novelláskötet 1977-ben jelent meg.

Több mint háromévnyi folyamatos írás után 1986-87-ben megjelent első, s mindmáig talán legolvasottabb, legsikeresebb regénye, a Por első és második kötete.

A Porral kezdődő regényciklus második darabja az 1993-as Híd volt, amelynek cselekménye "a tarot és a kínai pálcikás jövőmondás köré szerveződött", a ciklus harmadik darabjában, az 1996-os Pest címűben a kínai harcművészet 36 titkos hadicsele adja a mű szervező erejét.

1988-ban hosszabb utazást tett Kínában, ebben az évben ösztöndíjasként részt vett az Iowai Írói Program munkájában, 1991-ben előadásokat tartott Mexikóban, a VI. Nemzetközi Írói Szimpozionon.

1977-től a Művészeti Alap, 1984-től a Magyar Írószövetség, 1987-től a magyar PEN Club, 2004-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Munkásságáért több elismerést is kapott, 1988-ban József Attila-, A Jövő Irodalmáért-, 1992-ben Nagy Lajos-, 2002-ben Pro Literatura-, 2007-ben Szépirodalmi Figyelő díjat.

Híd című regénye 1993-ban az év könyve lett. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, 2011-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjjal tüntették ki.