A 1 iparművész által készített, különlegesen megformált plakettet háromtagú nemzetközi zsűri ítéli oda, melynek idei tagjai Stefan Laudyn, a Varsói Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója, Kocsis Ágnes filmrendező és Muhi András producer. Már csak pár órát kell várnunk, hogy szombat este megtudjuk, ki lesz az idei győztes, időszerű tehát áttekinteni újra az idei Versenyben szekció filmjeit.

Klip

Az elsőfilmes, eredetileg fotósnak készülő Valerie Massadian csendes, érzékeny alkotásában, a Nanában az apró mozzanatok, a hétköznap békés eseményei mögül lassan, de biztosan bukkan elő az igazi dráma. Díjnyertes darab egyenesen a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválról, friss és botrányos látlelet a pornográf képek, a virtuális valóság és az erőszak bűvkörében élő tinédzservilágról, és az erkölcsi értékválságban szenvedő Szerbiáról a Klip című film. A dán-norvég Joachim Trier munkája, az Oslo, augusztus archív felvételekkel megtűzdelt, különleges városportré és melankolikus történet egy olyan generációról, amely elveszettnek érzi magát a rohanó világban.

A Mocskos szívek a második világháború idejének Brazíliájába repít, az ottani népes japán kolóniába: a film egy valódi események alapján rekonstruált történelmi thriller és egy szerelmi történet keveréke, amit az egyik japán fanatikus felesége mesél el. Jamie Heinrich amerikai rendező a Hol volt, hol nem című micro-budget független film forgatókönyvét saját rövidfilmje, a Happily Ever After nyomán írta, a korábbi filmet átható laza humort ebben a filmben azonban drámaibb, kijózanítóbb hangvétellel cserélte fel. Az idei Berlinale gyöngyszeme volt Marlen Haushofer osztrák írónő világhírű regényének hat operatőrrel készített, szemkápráztató adaptációja, A fal. A film rendezőjével, Julian Roman Pölslerrel a közönség személyesen is találkozhatott az idei Titanicon.

Oslo, augusztus

A díj várományosai közül a Play című munka szerepel a szombati vetítések között is, 16:00-tól látható a KINO-ban. Ruben Östlund rendező zseniális módon fogja mindazt, amit a jóléti államról tudunk, hozzáadja az összes rendelkezésre álló sztereotípiát, majd az egészet a feje tetejére állítja. A filmben néhány fekete srác rendre rabolja ki a plázákban ténfergő, jól szituált svéd kisfiúkat, ám fizikai erőszakot nem használnak, csak fenyegetést és ügyes taktikát. A távoli beállításokkal felvett, több síkon is értelmezhető Play zavarba ejtő nyíltsággal szól a burkolt és nyílt erőszakról, a gyerekekről, a manipulációról, faji és erkölcsi kérdésekről egy Göteborgban valóban megtörtént eset alapján.

Play