Mészáros Tamás, a tárlat kurátora elmondta, a Hódmezővásárhelyen a hatvanas években az állambiztonság egyik célcsoportja a művésztársadalom volt. Főleg két ember váltotta ki a politikai rendőrség "érdeklődését": Bibó Lajos író és Galyasi Miklós volt múzeumigazgató. Ők nemcsak "horthysta", illetve 1956-os múltjuk miatt váltak célszeméllyé, hanem azért is, mert kialakult körülöttük egy-egy - fiatal értelmiségiekből, tisztelőkből álló - baráti kör. A Csongrád megyei politikai rendőrség hamar fölfigyelt a két idős ember körül kialakuló csoportra. Úgy ítélték meg, hogy folyamatos ellenőrzés alatt kell tartani a Bibó- és Galyasi-kört, és megbízható információkat kell gyűjteni az ott megfordulók politikai nézeteiről, általános hangulatáról. Az állambiztonsági szervek gyanakvását fokozta, hogy a renitens fiatalok közül egyesek részt vettek az egyik első hazai szamizdat folyóirat, a Kép-Írás készítésében is.

A szabadon alkotó és gondolkodó művész a diktatúra számára potenciális veszélyforrást jelentet. Kultúrpolitikai szempontból a rendszer azért igyekezett háttérbe szorítani a vásárhelyi alkotókat, mert nem álltak be a kor elvárt művészeti sodrába - az akkor már haldokló szocreálba -, hanem a magyar paraszti hagyományok megörökítésével épp e "süllyesztőbe kívánt" létformát helyezték festményeik középpontjába - közölte a szakember.

A két értelmiségi csoportba összesen hat azonosítható ügynök épült be, akik rendszeresen készítették jelentéseiket. Az így született hatalmas dokumentummennyiséget, mintegy másfél éves kutatómunka során dolgozta föl a fiatal történész.

A kiállítás több részre tagolódik. Az első részben Galyasi Miklós képzeletbeli dolgozószobája - a vásárhelyi kulturális, szellemi élet egykori központja - jelenik meg, amelyben a "volt ellenforradalmár múzeumigazgató" saját környezetét leshetik meg a két és félméteres paravánokon vágott réseken keresztül a látogatók.

A második rész a hódmezővásárhelyi művészeket, írókat, értelmiségieket mutatja be műveiken és a róluk készült ügynöki jelentéseken keresztül. Itt válik érzékelhetővé a III/III-as ügyosztály szinte mindenre kiterjedő érdeklődése. Ebben a térben jelennek meg a megfigyelt vásárhelyi festőművészek - Füstös Zoltán, Fejér Csaba, Kurucz D. István, Fodor József és Németh József - alkotásai, melyek mellett az alkotókról készült ügynökjelentések is olvashatók.

A kiállítás harmadik része egy T-lakást, azaz egy képzeletbeli, titkos találkozási lakást mutat be. Itt vette át a tartótiszt az ügynöktől a jelentést, és eligazítást adott a következő feladatait illetően. A T-lakásokat a BM. III/III. csoportfőnökség azzal a céllal hozta létre országszerte, hogy ott a helyi kirendeltségeiken dolgozó tartótisztek nyugodt körülmények közepette számoltathassák be ügynökeiket.

Az október 28-ig látogatható tárlat talán legérdekesebb része az egyik sarokban álló "kartotékszekrény", ahol a rendszerezett ügynöki jelentésekből egy-egy konkrét eset összefutó szálaira derülhet fény az olvasó számára. A Mészáros Tamás által feldolgozott és időrendbe rakott, - olykor több ügynök anyagát tartalmazó - jól átlátható történeteken keresztül értheti meg a látogató az állambiztonsági szolgálatok tényleges működésének mibenlétét. Az ügynöki jelentések mellett az őket irányító tartótisztek megjegyzései, utasításai is olvashatóak a szekrény fachjaiban.

Bár hat ügynököt sikerült is azonosítani, az azóta már elhunyt személyeket - a jelenlegi jogszabályok szerint - nem lehet megnevezni. A kartotékokban található jelentések alapján, a kor helyi kulturális viszonyait ismerő olvasók azonban mégis azonosíthatják őket - mondta Mészáros Tamás. Hozzátette: a tartótisztek és a rendszert működtető belügyi- és pártvezetők személyét azonban bemutatja a tárlat.