Mint kifejtette, júniusban kezdődtek a feltárások, amelyekkel az új aquincumi hídhoz kapcsolódó úthálózat tervezéséhez szolgáltatnak régészeti adatokat. A területen ugyanis igen sűrű a római kori beépítettség, amelynek ismerete szükséges, hogy megtervezzék a híd le- és felhajtóit. Még júniusban sikerült feltárni a római város négyszáz éves története során többször átépített, gazdag épület több helyiségét. Az egykori város szívében álló, a Kr. u. II-III. századi épületben a padlórészletek és festett falmaradványok mellett az egyik teremben, váratlanul vörös és fehér márványlapokra és egy színes mozaikpadló részleteire bukkantak.

"Akkor az a döntés született, hogy a mozaikpadlót visszatemetjük, s csak akkor tárjuk fel, amikor lehetőség adódik a kiemelésére" - mondta Láng Orsolya, hozzátéve, hogy ez a munka csütörtökön kezdődött el és előreláthatóan 10 napot vesz igénybe. A feltárás különleges fontosságát jelzi, hogy mind a Fővárosi Önkormányzat, mind a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, mind Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata anyagilag támogatja a munkát.

Láng Orsolya ismertetése szerint a mozaikpadló feltárásában és kiemelésében a régészek munkáját mozaikrestaurátorok, geológusok segítik, a pontos felméréshez pedig lézerszkennert is alkalmaznak. A kutatók arra keresik most a választ, hogy mekkora a mozaikpadló, milyen ábrázolás található rajta, illetve mi lehetett é pompás épület és a terem funkciója.

"A mozaik széle látszik kék, fehér és piros geometrikus motívumokkal. A párhuzamokból kiindulva figurális vagy valamilyen más geometrikus mintának kell következnie. Egyelőre ezt nem látjuk, mert az egykor freskókkal borított fal omladéka takarja" - emelte ki a régész, hozzátéve, hogy Aquincumban teljesen szokatlan a két padlótípus (mozaik és márvány) kombinálása, ehhez hasonlókat elsősorban Rómában találni.

"Az Aquincumban feltárt épületekben vagy mozaik- vagy márványpadlót találunk, ami szintén nagyon ritka. A polgárváros területén több mint száz évvel ezelőtt került elő utoljára hasonló, de akkor is csak töredékekben. Így, eredeti formájában, ilyen nagyméretű márványlapokkal nem igazán szoktunk találkozni. A fehér márványlapok 40-szer 50-60 centiméteresek. A vörös márványt pedig díszítésként, csíkokban, a fehér márványlapok közt, bordűrként alkalmazták. Eddig három márványlapot bontottunk ki, de látszik az, hogy már a római korban ki kellett javítani a padlót. Valószínűleg tönkrement a márvány, amelyet falazótéglával helyettesítettek" - emelte ki a régész.

Vannak kisebb márványtöredékek is, de ezek egyértelműen a felmenő falakat díszítették.

Mint Láng Orsolya kifejtette, rekonstruálják a freskókat is, amelyek töredékes állapotban vannak. "Nagyon kicsi darabokban van, de igen színpompás lehetett: a pompejii vörös különböző árnyalatai, növényi motívumok töredékei látszanak" - mondta.

Láng Orsolya kitért arra, hogy nem igazán tudható bármi az épület egykori tulajdonosáról, ha egyáltalán magánház volt. Az épület igen közel esik a polgárváros szívéhez, ahol a fórum, a közigazgatási központ volt.

"Amennyiben magánház volt, akkor nyilván egy nagyon tehetős, a városi arisztokráciához tartozó személy tulajdonát képezte, ha viszont középület, akkor nagyon sok variációt el lehet képzelni - lehetett fürdő, vagy valamilyen közigazgatási funkciót láthatott el" - magyarázta Láng, aki szerint van esély arra, hogy megfejtsék mi volt az épület, s ezen belül a helyiség rendeltetése.