"Jóval korábban elhatároztam, hogy 65 esztendős koromban elköszönök az igazgatói széktől, azonban úgy adódott, hogy ráhúztam még egy évet - mondta el az MTI-nek Körner Tamás.

- Úgy vélem, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) túl rangos és komoly intézmény ahhoz, hogy megengedje magának azt a luxust, hogy bevárja, míg egy kifáradóban lévő embertől kényszerűen búcsút kell vennie. Van bennem elég energia, semhogy nem létező vidéki birtokaimra visszavonuljak és a könyveim közé temetkezzem."

Sok elképzelése volt, végül úgy alakult, hogy a kis ügynökséget megalapította. "Helyesebben még alapítom, mert a névsor még nem végleges" - fűzte hozzá.

Úgy gondolja, legfeljebb 6-7 zenésszel foglalkozik, mert véleménye szerint egy igazi impresszárió személyes munkát végez, csak úgy tudja megnyugtatóan és eredményesen képviselni a vele szerződöttek érdekeit. Ez pedig behatárolja a létszámot, így csupán szólistákat, előadóművészeket vesz a listájára, már kvartettet sem.

"Olyan művészeket kérdeztem meg, vajon érdekes lehet-e számukra, hogy átvegyem az impresszálásukat, bár eddig is komoly ügynökségnél voltak, akikről azt feltételeztem, hogy ilyen vagy olyan okból nem futották azt a formát, amit a kétségtelenül magas teljesítményük indokolna." Ismert, kiváló muzsikusokról van szó, Baráti Kristófról, Várjon Dénesről és Hamar Zsoltról - jegyezte meg.

Mellettük még másokkal - külföldiekkel - is tárgyal, de nem mond más neveket, mert nekik először még a jelenlegi menedzserükkel kell megbeszélni a váltást.

Korábban volt olyan terv, hogy kívülről részt vesz a BFZ külföldi turnéinak és a magyar vendégművészek munkájának előkészítésben, végül a koncepció megváltozott. "A szálak azonban a zenekar és köztem elszakíthatatlanok maradnak, húsz évet nem dob ki az ember.

Viszont, bármelyik nálam lévő művész fellépését örömmel szorgalmazom. És bízom benne, hogy nemcsak a BFZ, hanem sok más zenekar is rendre felkéri őket, úgy veszem észre, hogy a szakma elfogadott. "

Körner Tamás édesapja építészmérnök volt, de a Zeneakadémiát is elvégezte, egyik nagybátyja a milánói Scala zenekarában játszott. Így, ahogy illett, ő is tanult zongorázni, mint mondja, nem épp kiugró sikerrel, de az érdeklődése a komolyzene iránt töretlen volt, lemezeket gyűjtött, a kollekciója ma több mint 15 ezer darabot számlál.

Bölcsészként került a párizsi Magyar Intézethez, itt kereste meg Fischer Iván, akit egyébként gyerekkora óta ismert. "1992-ben jött el az a +csillagóra+, amikor az addig évi 3-4 alkalommal összeállt zenekar elnyerve a főváros támogatását állandóvá válhatott.

Szükség volt tehát az infrastruktúra, a menedzsment kiépítésére, jegyeladás megszervezésére. Erre kért fel Iván, a főváros pedig kinevezett. Ezért hazajöttünk a kiküldetési időm lejárta előtt" - árulta el a volt igazgató.

Körner Tamást 2012-ben Bánffy Miklós-díjjal tüntették ki.