Bács Tamás magyarázata szerint a szakma a reneszánsz kifejezését e jelenség értelmezésére használja, ami nem teljesen fedi a mi reneszánsz-fogalmunkat. A tárlat alapkoncepciója a Kr.e. VIII. század végétől a VI. századig terjedő korszakra, a XXV., úgynevezett kusita, és a XXVI., a szaiszi dinasztia időszakára illik.

- Igazából e korszak a művészetéről van szó, amelyben jól kitapintható archaizmus figyelhető meg, de természetesen a királyság ideológiáról, vallásáról, amikor visszatérnek az Egyiptom múltjának különböző időszakaihoz, hogy azokat használják a saját jelenük megfogalmazásához. Bonyolult, de nagyon szép téma, hogy hogyan használják fel saját múltjukat, hogy kialakítsák a saját jelenüket, imidzsüket - állította a tanszékvezető.

Mint kifejtette, Egyiptom korábbi történelmében előfordult azonban, hogy az uralkodók az úgynevezett születésének megismétlése kifejezést alkalmazták, amelyet "reneszánszként" szokás fordítani, s olyankor használták az ókori Egyiptomban, amikor egy új korszak kezdetét akarták deklarálni.

- Már a Középbirodalom idején, a Kr.e. II. évezred elején, de az újbirodalmi XIX. dinasztia második fáraójánál, I. Széthinél, aki Kr.e. 1290 és 1279 között uralkodott, is előfordul ez a kifejezés. Általában kaotikus szituációban, polgárháború, vagy dinasztikus váltás idején alkalmazzák. Ez egy politikai deklaráció, jelezve, hogy ami most következik, az új korszak, s azért a születések megismétlése, mert ez visszatérés a régi hagyományokhoz, vagy mondhatjuk úgy is, hogy a teremtéshez, tehát a kettő összefügg - emelte ki Bács Tamás.

Ezzel kapcsolatban kitért a XIX. dinasztiára, amelynek legismertebb képviselője II. Ramszesz, I. Széthi fia, aki Kr.e.. 1279-1213 között uralkodott, s akit a kiállításon a British Múzeumból kikölcsönzött csaknem életnagyságú szobra reprezentál.

- II. Ramszesz uralkodásának első fele a bizonytalanság jegyében telik. Nagyapja, majd alig pár év múlva az apja kerül a trónra egy nagyon nehéz időszakban, az Ehnaton uralkodása utáni korban nekik kell konszolidálniuk az ideológiai, társadalmi és vallási káoszban lévő országot - adott tömör korrajzot, majd kifejtette, hogy az egyiptomi fáraók istenjellegűk folytán egyedi jelenségek a történelemben: nélkülük nem működne sem a kozmosz, sem a Föld, de az emberek egyéni élete sem. A XIX. dinasztia fáraói, így II. Ramszesz az Ehnaton uralkodása alatt megrendült királyi intézményt igyekeznek helyreállítani.

- Ezt úgy valósíthatják meg, ha előtérbe helyezik az uralkodó személyét egy olyan társadalomban, amely írástudatlansága folytán elsősorban a vizuális üzenetekre fogékony. Ha az emberek azt látták a templomfalakon, hogy az uralkodó jámbor tetteket hajt végre: épít, az isteneknek áldoz, ez visszahelyezte a fáraót a királyi intézmény megkövetelte pozícióba" - hangsúlyozta Bács Tamás, hozzátéve, hogy Egyiptomban gyakorlatilag nincs olyan lelőhely, ahol II. Ramszesz neve ne fordulna elő. E létesítményék jó részét nem ő építtette, csupán rávésette nevét elődei építményeire, szobraikat kissé átfaragtatta, saját emlékművévé téve.

- Ám itt nem személyes nagyzolásról van szó, hanem egy átgondolt ideológiai programról - állította Bács Tamás, aki II. Ramszesz uralmát nagyon érdekes, ellentmondásos korszaknak nevezte.

- Ha mai fogalmakkal akarunk élni, olyan szempontból ellentmondásos, hogy egyszerre van jelen egyfajta modernizmus, s egy erős klasszicizáló elem, ez egyaránt igaz a politikára, az irodalomra, a művészetre. A II. Ramszeszre vonatkozó alkotásokat igen könnyű felismerni, de nehéz értékelni, mert ami látható a művekben, ami számunkra megfogható, az egyfajta útkeresés: keresi a saját képét. Sok mindent örökölt, előképeket vesz fel és megpróbálja ezeket megvalósítani. Ennek eredményeként létrejön egy olyan korszak, amelynek nincs önálló, saját hangja. Ez egy nagyon érdekes ellentmondása e kornak, amelynek majd minden eleméről kimutatható, hogy nem a sajátja. A sajátjává azzal válik, hogy ezeket összegyúrja és ez alakítja ki, amit Ramesszida-kornak neveznek - magyarázta.

II. Ramszesz stabil birodalmat hagyott utódaira, de dinasztiája nagyon hamar összeomlott, 40-50 év múlva egy újabb uralkodócsalád került a trónra.

- Úgy tűnik, ez a hosszú uralmak átka, hogy az utódok nagyon nehezen tudnak versenyre kelni elődeikkel, a dinasztia kifárad - jegyezte meg a tanszékvezető, aki az örökösökről szólva elmondta, hogy II. Ramszesz elsőként jelenítteti meg a szentélyek falain a királyi hercegeket és hercegnőket, a templomaiból lehet látni, hogy igen sok gyereke volt.

- Ahogy ez sokszor történik, az apa túléli sok kiszemelt utódát. Így volt ez II. Ramszesz esetében is, akit az utódlási rendben 13. herceg, Merneptah követ a trónon. Nevét leginkább az általa összeállított Izrael-sztéléről ismerjük. Itt szerepel először Izrael neve, amelyet egy Kánaánban élő népként nevez.

Merneptahnak komoly kihívásokkal kellett szembenéznie, meg kellett védenie országát a Nyugat felől betörő líbiai nomádoktól: sikerül megőriznie, amit lehetett, ám utódai elsősorban viszálykodással voltak elfoglalva és ez vezethetett a dinasztia bukásához.
- Ezután következik a XX., a második Ramesszida-dinasztia, amely számára II. Ramszesz már valóban a Nagy Ramszesz, egy követendő példa. Jól mutatja ezt, hogy e dinasztia uralkodóit egy kivételével Ramszesznek nevezik - tudatta végül Bács Tamás.