Klarsfeld pénteki közleményében Hitler egy 1939-ben elmondott, fenyegető hangú beszédéből idézett, amelyben a náci diktátor az úgynevezett nemzetközi finánczsidóságról beszélt. E kifejezés helyére az Izrael elnevezést állítva Hitler szövegéből Grass versének mondandója - "ugyanaz az antiszemita duma" - tűnik elő - vélte Klarsfeld, aki több náci háborús bűnös felkutatásában és felelősségre vonásában közreműködött.

Országosan akkor vált ismertté, amikor 1968-ban a nyilvánosság előtt felpofozta Kurt-Georg Kiesinger nyugatnémet kancellárt, így akarva ráirányítani a figyelmet a politikus egykori náci párttagságára.

Hangsúlyozta: Izraelnek komolyan kell venni Irán fenyegetését, hiszen a legutóbbi hasonló fenyegetés a náci Németországtól érkezett, és az európai zsidóság kiirtására vonatkozott, amely "kétharmad részben" meg is történt.

"Ha Grass a maga bűvös szemüvegén át néz bele a tükörbe, vajon egy irodalmi Nobel-díjast vagy egy öreg Waffen-SS-tagot lát?" - tette föl a kérdést Klarsfeld, aki a múlt hónapban tartott német államfőválasztáson a reformkommunista Baloldal jelöltje volt.

Az iráni konfliktus témáját feldolgozó, Amit el kell mondani című versében Grass kifejtette: Izrael "nukleáris potenciálja" egyre nagyobb, és bár nem titokban gyarapodik, de ellenőrizetlen. A zsidó állam így veszélyezteti az "egyébként is törékeny világbékét", amit feltétlenül el kell mondani, mert előfordulhat, hogy "holnap már késő lesz".

Grass bírálta Németországot is, amiért ismét eladott Izraelnek egy tengeralattjárót, amelyet szakértők szerint el lehet látni atomrobbanófejjel felszerelt, közepes hatótávolságú rakétákkal.

Grass Iránra utalva azt írta, hogy a németektől vásárolt izraeli tengeralattjáróról egy olyan országra lehet csapást mérni "mindent megsemmisítő robbanófejjel", ahol "egyetlen egy atombomba létét" sem sikerült bizonyítani.

A vers szélsőséges bírálatokat váltott ki világszerte. Többen "antiszemita" megnyilvánulásnak minősítették a szerdán megjelent alkotást.

Grass csütörtökön reagált, a német közszolgálati médiának adott interjúban kifejtette: bírálói nem a versben megfogalmazott gondolatokkal foglalkoznak, hanem "ósdi kliséket" alkalmazva csak a hangulatot szítják ellene, és azt állítják, hogy az alkotás mindörökre tönkretette hírnevét.

Hozzátette: feltűnő, hogy egy "demokratikus országban, ahol sajtószabadság van, uniformizálni próbálják a véleményeket", és elzárkóznak a felvetett problémák elemzésétől.